Köszönöm, jól vagyok!!!

2016. november 26.

Túl a 4. kemon most már több, mint egy héttel, gondoltam ideje ismét írni. :-) Szerencsére ezt most sokkal jobban viseltem, mint az előzőt. Tulajdonképp magát a kezelést szinte ugyanúgy, viszont most harmadik napra majdnem teljesen jól voltam és azóta is egyre jobb minden. Pedig "rossz kislány" vagyok, mert megint nem pihenek eleget. És volt a héten 1-2 nap, amikor se enni, se inni nem úgy ittam, ahogy azt bergévi a lelkemre kötötte. De valahogy el voltam havazva. Intéztem ezt-azt, és mivel a férjem nagylánya besegít a törpém felügyeletében, így el tudom intézni a dolgokat, amiket akarok. Na és ugye ilyenkor jön elő, aminek nem szabadna, és amiben régen is hibáztam, hogy ne figyelek oda az evésre és az ivásra. Következmény??? Naná, hogy van... Mikor délután el kezdek szédelegni, és nem tudom eldönteni, hogy most a pánikom jön elő, vagy a kemo miatt van bajom... Persze pár perccel később leesik, hogy "a fenébe..., ma még szinte nem is ettem..."!

Kedves Olvasóm!!! Ezt ne tedd magaddal soha!!! Akkor sem, ha egészséges vagy, de akkor meg pláne, ha esetleg sorstárs vagy, vagy ha egyéb más problémád van. Enni és inni kell!!!

Miután helyre teszem magamban, hogy megint butaságot csináltam, gyorsan bekapkodok valamit, amit éppen érek. A legnagyobb hülyeség!!! 

Szóval a héten sikerült 1-2 ilyen napot összehoznom, de azért megígérem, hogy igyekszem jobban odafigyelni. Bergévi mindig dícsér, hogy mennyire jól és következetesen csinálom a dolgokat. Na ez most kicsit kibillent így 3,5 hónap után, de én is emberből vagyok és mivel én sem vagyok tökéletes, így velem is előfordulhatnak ilyen bakik. Szokásomhoz híven megrázom magam és folytatom a kitűzött utamat.

Sokat gondolkozok azon továbbra is, hogy vajon a Taxolt hogy fogom bírni. Annyira szeretném azt is jól csinálni! Nem csak magam miatt, persze jelen esetben még mindig én vagyok a fontos, de a Család miatt is nagyon szeretném, ha minden úgy menne, mint eddig. 

Letudtam az első 4 EC (Epirubicyn) kemot, ami általánosságban nagyon megviseli az embert, miközben én pár napokat leszámítva tulajdonképp köszöntem, jól voltam! Azért ez "hurrá"!!! :-)

Pénteken itt volt az egyik legjobb barátnőm Magyarországról!!! Annyira örültem neki. Mi most nem tudunk haza menni, amíg túl nem leszek ezen az egészen, de nagyon boldog voltam, hogy most ő is ki tudott jönni. Megnyugodott, hogy tényleg jól vagyok. Szegénykém ő is nagyon aggódott és aggódik értem. Nagyon sokszor sírt az elején. Volt, hogy inkább nem is beszéltünk, mert annyira nehezen viselte. Úgy sajnáltam szegényt, de most hogy látott, talán megnyugszik. Persze a férjemet kérdezte, hogy "csak neki mondom, hogy jól vagyok, vagy valóban jól vagyok?". De szerencsére tényleg JÓL VAGYOK!!! :-)

Fagyöngy injekcióból megint ugyanazt a serie 1-est fogom kapni, mert most addig nem emelnek az erősségen, amíg vannak látható bőrreakciók. Engem nem zavar, de a természetgyógyász dokibácsi ezt jobban tudja. Én csak azt tudom, hogy két naponta szúrkálom a hasamba, amitől már kisebb becsomósodások vannak, viszont a vérképeim és én saját magam, teljesen jól vagyok. Azt hiszem, ez a legfontos

Továbbra is hálás vagyok a sorsnak és mindenkinek, hogy ezt az egészet itt kell végig csinálnom. Bár a Család és a régi barátok messze vannak, de lélekben mindig velem vannak. Viszont ők is tudják, hogy ezeket a dolgokat, amiket itt megkapok most, arra Magyarországon szinte esélyem nem lenne. 

Megosztás a facebookon