Még egy nagy lépéssel előrébb :-)

2017. június 22.

Tegnap végre megtörtént...!

És itt a VÉGE!!! :-)))))))
Meg volt a 28. sugárkezelés is.
Minden rendben volt egészen múlt hét péntekig, amikor is a műtéti sebem már annyira égett volt, hogy elundult a bőröm lefelé. Fájni különösebben nem fájt, de érzékennyé vált, mivel pontosan olyan volt, mint mikor megégetjük valaminket, aztán a felső bőrréteg leválik. Hol feszül, hol levedzik, úgyhogy nem a legkellemesebb. Sőt, akár azt is mondhatnám, hogy a műtét után nem volt ennyire gázos, de ez van. Ezt is túl kell élni.
Hétfőn megmutattam a sugarazás előtt az asszisztensenek, aztán az egyik dokinak. Kicsit megijedtem, hogy majd az utolsó 3 kezelést esetleg elhalasztják, de szerencsére nem így volt. Kaptam egy piros ecsetelőt, ami segíti a gyógyulást. A klinikán a sugár előtt lekezelte a sebet az asszisztens, aztán még a kezembe nyomtak egy kis pakkot, amiben gézlapok, gumikesztyűk és egy original flakon ecsetelő volt, hogy itthon is tudjam kezelni. Tudom, akik a magyarországi tapasztalatokat ismerik, azoknak ez furcsa. Ott többnyire max. felírják receptre a golgokat, aztán lehet kiváltani. Mivel  sokszor a napi teendőkhöz kevés egy egyszerű gumikesztyű, így elég nehéz elképzelni, hogy még adnak is a páciensnek, hogy otthonra legyen neki. Igen..., itt ez is más... szerencsére. 
Hétfőn a sugár után "futottam" a Herzeptin kezelésre. Iszonyatosan sokan voltak, úgyhogy kicsit várni kellett, mert nem volt szabad szék. Aztán persze eszembe jutott, hogy múlt héten csütörtökön és pénteken szabadnap volt a Tageskliniken, így nem is csoda, hogy ilyen sokan voltak.
A súlyom szinte megállt, úgyhogy talán jobb lesz most már, de még a jövő hét hétfőt megvárjuk a diétával. Bizony, várjuk... :-))
A férjem úgy döntött, hogy velem tart a testsúlycsökkentésben. 30kg a minimum, amit le akarok adni, és legalább ennyit a férjemnek is jó lenne. Kiváncsi leszek...
Infúzió után, amikor kihúzták a tűt, kicsit visszavérzett a porth-om. Puklisodott is kicsit, úgyhogy picit "megijedtem", de azt mondta a nővér, hogy nem lesz vele gond, csak lett alatta egy kis haematoma (vérömlemy). Kell neki egy kis idő, de rendbe fog jönni.

Kedden is mentem sugárra, az volt a 27. A karomat nehezen emelem a seb miatt, de kibírtam. Viszont ma egyedül mentem saját autóval, mert a taxisomnak ügyvédhez kellett menni, én pedig nem akartam a főnökével vagy kollégával menni, úgyhogy leboltoltuk :-))
Délután sütöttem egy tepsi zserbót, mert úgy döntöttem, hogy azt viszek megköszönésképpen.

És eljött ismét egy nagy nap!!! 2017. június 21!!!

Ismét egy piros betűs nap. Ráadásul Kata barátnőm szülinapja :-)))
28., egyben utolsó sugárkezelés. Indításnak beadtam az asszisztenseknek a tálca zserbót, aminek nagyon örültek. 
Amíg az öltözőben voltam, folyamatosan hallottam, ahogy zörög a fólia, mikor kivettek a sütiből. Rárepült mindenki, aki ott volt és nagyon-nagyon ízlett nekik. :-))
Kicsit tovább vártam az öltözőben, mert még lefényképezték a sebemet és a sugarazott területet, aztán még a főorvos is ránézett. Annyira nem tetszett neki, de azért megkaphattam az utolsó sugarazást is. 
Utána megkértem az egyik asszisztens csajszit, hogy csináljon már nekem egy fényképet a gépről. Aranyos volt, mert szuper képeket csinált. Nézzétek csak! Mutatok is egyet :-))

Szerintem nem semmi egy gép :-)

Mikor kész voltam, mehettem a főorvossal megbeszélni a dolgokat. Velem volt a nagyobbik lányom, hogy segítsen fordítani, ha szükséges, de túl sok minden nem volt. Miért is lett volna... ezt is jól viseltem. Ez a kis végjáték a sebemmel meg belefér.
8 hét múlva jönnöm kell kontrollra, mert a főorvos látni szeretné, hogy hogyan alakul a sebem és gondolom az elszíneződés, amit a sugár okozott. 
Kontroll tehát augusztus 14. 

A nap hátralévő részében sem unatkoztam, úgyhogy estére jól elfáradtam. A nagylányom kitalálta, hogy csináljam már meg a körmét. Ugyan eleggé fáradt voltam, de megcsináltam. Egyre szebbek lesznek, de még van mit gyakorolni.
Elvileg júliusban megyek egy frissítő képzésre, mert szeretném ezt csinálni, mint "munka".

Szombaton megérkezett az átmeneti leszázalékolásomról a papír, úgyhogy kenyeret tuti nem fogok pakolni. 
60%-ot kaptam, ami sok, de ezt azért, mert figyelembe vették a mellékbetegségeket (pánik betegség és a magas vérnyomás). Hogy valójában mikor veszem hasznát, azt még nem tudom, de azt hiszem jó, hogy ez is meg van most. Persze jobb lenne, ha nem lenne, de ha már így alakult, akkor nem árt, ha van.

Jobb oldalamon a portom környéke pompázik lilás-kékes-zöldes-sárgás színben, bal oldalamon a műtéti terület szép piros és barnás, no persze nem csak a piros ecsetelőtől. Amúgy meg az egész bal mellem "le van barnulva", vagyis kissé meg van égve. De legalább nem fáj. Pontosabban a nagyobbik seb nem fáj, de ma sikerült egy butaságot csinálnom. Le akartam ragasztani a gézlapot, hogy ne csúszkáljon el. No ez nem annyira jött össze, viszont mikor leszedtem a ragtapaszt, az szépen a bőrömet is leszedte egy pici foltban. Hát azt hittem bepi...lek... Csípte minden, amivel hozzá értem. Azóta ezt is ecsetelem, de dél óta nem sokat javult. Kell neki pár nap, hogy jobban legyen...

Facebookon megkönnyeztem a posztomhoz fűzött hozzászólásokat. Annyira aranyosak, akik mindig drukkoltak nekem és gondoltak rám. Hiszem, hogy ez is sokat segített, hogy meggyógyultam és nagyon-nagyon afelé tendálok, hogy legyőztem a betegséget. 
Tart még az utókezelés, de a nagyján most már tényleg túl vagyok!!! :-)))))))

Holnap megyek megint a nőgyógyászomhoz kontrollra. Eltelt az első 3 hónap. Gyanítom a sebeim neki sem fognak tetszeni, de mit tudok tenni?!?! Kezelem, aztán rendbe jön ez is :-))

Megosztás a facebookon