Túl a kemok felén...

2017. január 1.

2016-ban, 30-án utoljára még kaptam egy kemot, szám szerint a nyolcadikat, ami azt jelenti, hogy ezzel a felét letudtam a kezeléseknek!!!

Pénteken korán kelett mennem, mert hosszú kemos napom volt. Ez azt jelentette, hogy most mindent egyben kaptam meg, amit korábban 2 napra elosztva. Már nem is tudom hány féle kemo van összekombinálva, csak azt, hogy a sóoldattal együtt, amit az átöblítésre használnak a gyógyszerek között, azzal együtt 7 tasak folyt ma le. Ebben van kisebb 100 ml-s, meg közepes 250ml is. Halmozom az "élvezeteket" így az év végére. :-) Nővérke többször bejött megkérdezni, hogy minden rendben van e, de szerencsére továbbra is ezt mondhatom, hogy igen!!!

Ma megint ott volt a magyar bácsi, úgyhogy sokat beszélgettünk, aztán kigurultunk az infúziós álványainkkal egy-egy kávéért, és kávéztunk egyet :-) Nekem akkor már csak pár perc volt hátra az infúziókból, de még maradtam kicsit, hogy ne legyen egyedül sokat. Az övé még tartott vagy 10-15 percet, én meg igazán nem siettem sehova. Ő nehezebben viseli a kezelések közti időt, úgyhogy próbáltam neki ötleteket adni. Remélem valami beválik, mert el volt keseredve és azt mondta, az is megfordult a fejében, hogy abbahagyja a kezelést. Ha csak picit is tudtam lelket önteni belé, akkor már megérte, hogy tovább maradtam.

Mikor végeztem, hívtam a taximat. Picit vártam rá is, mert épp fuvarban volt, de nem volt gond, mert bár hideg volt, de ezer ágra sütött a nap. Mikor beszálltam a kocsiba, az volt az első kérdése a szokásos "hogy vagy?" után, hogy éhes vagyok e. Mondtam, hogy kicsit, erre elővett egy croissant-t, hogy akkor azt most egyem meg. Ellentmondás nem volt :-)) Végig dumáltuk az utat, aztán elköszöntünk erre az évre. Örülök, hogy sikerült egy aranyos, normális taxist kifogni. Sokkal nyugodtabb vagyok így.

Itthon kicsit még fent voltam, aztán lefeküdtem aludni. Ez úgy félig-meddig sikerült, mert a legtöbbször csak félálomig jutottam. Hallottam, hogy zajlik körülöttem minden, de felkelni, vagy a szemeimet kinyitni nem volt sok energiám. Mint mindig, "aludtam" 2 órát, aztán kipattantam az ágyból és egyből neki álltam a kajákat megcsinálni, amiket beterveztünk, hiszen tegnap szilveszterezni mentünk a barátainkhoz. Majonézes krumpli, kaszinó tojás, francia saláta, no meg kellett már nekem egy kis almás pite is napok óta, úgyhogy azt is összedobtam. Amit persze kicsit "elrontottam", mert úgy be voltam lendülve, hogy nem kelesztettem meg a tésztát. Így elég "érdekes" lett, de azért finom. :-))

Tegnap még megcsináltam ezt-azt, aztán este fél 6h-kor jött Kata barátnőm a lányával, és együtt mentünk bulizni a másik barátainkhoz, Andiékhoz. Mióta kint élünk, az utóbbi 4 szilveszert mindig együtt töltöttük, de a mostani volt a "leghangosabb" :-)) Csináltunk fényképeket, amin döbbenten vettem észre, hogy így kemo után másnap mennyire fel van püffedve az arcom, nem is beszélve, hogy mennyire bepirosodik ilyenkor. Ez van sajnos, úgyhogy nagyon nem lett rólam mutogatni való kép, mert valahogy nem tetszett a látvány. De a hangulatomon azért nem rontott. :-)

Zene, tánc, sok gyerek. Szóval nagyon jó volt. Két új családot ismertünk meg, a régi csapatból csak ketten voltak még. Többiek lemorzsolódtak, pontosabban jöttek ki újabb magyar emberkék, és átalakult a társaság. Mi Andiékkal megmaradtunk együtt, mert nekik is, nekünk is itt vanak a gyerekek, a többiek külön klikket alkottak, így mi kiestünkba pikszisből. De nem baj. Tavaly rövidebb, csocsós, beszélgetős szilveszterünk volt, idén az új családokkal egy bulizósabb. Gyerekek is nagyobbak, így ők is jól el voltak.

Összességében, bár a 2016-os évünk elég negatív eredményt mutat, legalább az utolsó órák nagyon jól teltek. Bízom benne, hogy a 2017-es év ezerszer jobb és pozitív eredményekben gazdag lesz.

Mindenkinek, aki olvas, egészségben, sikerekben gazdag, nagyon Boldog Új Évet kívánok!!!

Megosztás a facebookon