Idő hol vagy???

2017. július 14.

Megint eltelt egy csomó idő, mióta nem írtam, pedig annyi minden történt, de egyszerűen nem jutok oda, hogy leírjam Nektek.

A sebemre kapott dolgok fantasztikusan működtek, mert az utolsó orvosi látogatás óta teljesen rendbe jött. Tulajdonképp ugye anno, 2 hete csütörtökön voltam dokinál, hogy receptet kérjek, amikor is a kezembe nyomták az újabb adag ecsetelőt és kenőcsös gézlapokat. Na utána hétvégére szinte teljesen rendbe jött a sebem. Azóta már csak az elszíneződés látszódik a bőrön, amit a sugár okozott, meg nagyon apránként hámlik tovább a bőr, de ez már igazából semmi. Nincs fájdalom, nincs feszülés és én végre újra happy vagyok emiatt, mert szenvedni nagyon nem szeretek. Ez van :-))

Július 3-a egy nagy nap lett megint az életemben/életünkben, mert el kezdtem/kezdtünk diétázni. Igen, kezdtünk, mert a férjem is velem tart. Az kezdő súlyomat nem írnám le, mert látni is borzalmas volt a mérlegen,csak majd a mínuszokat fogom írni. Persze, tudom..., most a gyógyulás volt az első, de higgyétek el, engem ez készített ki a legjobban a betegséggel kapcsolatban. Korábban nem volt éhségérzetem, mert a kicsi fiammal való terhességem előtt az új munkámnak köszönhetően lefogytam 20 kilót 2 hónap alatt, most meg állandóan éhes voltam, de legalábbis mindig tudtam enni. A környezetemben, a barátok, a család mindig cuki volt, mert inkább bíztattak, hogy "nem baj, most az egészség az első, a többi majd megoldódik és lemennek a kilók", de önmagamon érezni és látni a tükörben, ez valami katasztrófa volt számomra. 

Na szóval belefogtunk. Kérdezték páran, hogy milyen diétát követünk. Igazából egy önmagam által szabott menetet szeretnénk követni. Nem vagyok hajlandó drasztikus, mindent megtiltunk diétát csinálni, mert nem akarom, hogy pár hét után belefáradjak. Különben is épp eleget diétáztam anno drasztikusan. Elég volt egy életre. Nekem egyébként még viszonylag könnyebben megy, de a férjemnek sokkal nehezebb. A lényege leginkább az odafigyelés mind minőségre, mind mennyiségre. A mennyiség a férjemnél fontos nagyon, mert ő iszonyat mennyiségeket evett eddig, ha olyat raktunk elé. Amit kiiktattunk szinte teljesen, az a sima cukor és a normál fehér liszt. Ami van itthon helyettük, az a Rohrzucker, más néven nádcukor, Erythrit, Stevia, méz, valamint a fehér liszt helyett tönköly liszt, rizsliszt, kókuszliszt. Tejtermékeknél az utóbbi időben amúgy is a laktózmentes dolgokat vettem többnyire, így ezt folytatom. Egy étkezést igyekszem kiváltani valamilyen fehérje shake-kel. Ez vagy épp foreveres shake, vagy low carb shake. Mikor mihez van kedvem, vagy mikor mi van itthon. Ezek mellett naponta 1-1,5 liter citromos vizet iszok, ez azt jelenti, hogy minden reggel kifacsarok egy darab citromot és a levet illetve a rostokat beleöntöm a flakon vizembe, amit a betegség kezdete óta iszok. Valamilyen szinten "speciális" víz, mert nincs benne fluorid és alacsony a nátrium tartalma, ami a vesének szerintem a legjobb egy kemo kezelés mellett. És bár kemot szerencsére lassan 5 hónapja nem kapok, de a víz megmaradt. 

A diéta szerintem egész jól halad. Múlt héten 2,8kg lement rólam. Persze tudom, hogy ez most még csak víz, de akkor is sokkal jobb.

Július 10-én hétfőn ismét mentem Herzeptin kezelésre. Kíváncsian vártam, hogy mit fognak reagálni a porthomra, mert az utóbbi időben azt vettem észre, mintha kicsit elfordult volna. És igazam lett... így nem totál szemből kellett a tűt beszúrni, hanem kicsit oldalról. Előnye is volt ennek, mert nem fájt egyáltalán. Ahol eddig szúrtak, az már kezdett kicsit érzékeny lenni, így most kicsit pihenhet az a terület.

Természetesen a jól megszokott taxisom vitt és hozott. Haza felé jókat röhögtünk, mert bár a téma érdekes volt, - mellplasztika-, tudott érdekeseket mesélni ő is. No nem a húga, aki két gyerek után szintén kínlódik a melleivel, mert hát tudjuk, hogy a szoptatásnak vannak következményei, hanem amikor meséli, hogy egy 50 feletti, nem túl fiatalos nőnek mindene lóg, de a mellei "állnak", na ez elég viccesen nézhetett ki, no meg persze elég gáz is... De milyen idióta emberek is tudnak lenni. Ha már a melleivel foglalkozik valaki annyira, hogy kés alá is fekszik, akkor talán a többi testrészt sem kellene annyira elhanyagolni, mert a végén rajzfilm figura lesz belőle. Utána meg azon mosolyogtunk, hogy mikről nem tudunk beszélgetni :-)) Sikerül újabban mindig valami érdekes témát felhozni. Nekem meg még jó kis nyelvtanulás is.

Az infúzióm simán lefolyt most is. Sokan voltunk, így szólnom kellett, hogy vegyenek előre, mert mennem kell az oviba a kicsi fiamért. Közben kiderült, hogy szív ultrahangra is kellene mennem, de azt eltoltuk a következő alkalomra. Természetesen tudom, hogy nagyon fontos, de teljesen elfelejtettem és nem beszéltem meg a nagylányommal, hogy menjen az oviba a kicsiért, így ezt most kénytelen voltam halasztani. Bízom benne, hogy mivel eddig is minden rendben volt, így most sincs ez másképp.

Következő kezelés július 31-én lesz, plusz egy ECHO-val!

A héten megint jöttem-mentem. Ezt a bejegyzést is tegnap kezdtem el, de nem tudtam befejezni. Kéne egy kicsit pihenni, de mindig jön valami. Tegnap meg még a várva várt szobabicóm is megérkezett, úgyhogy nem nagyon lesz pihenés. Végre el kezdek mozogni is, így még többet teszek azért, hogy a súlyom visszaálljon a régi kerékvágásba. Nem lesz egyszerű, de addig nem nyugszok, míg újra nem leszek olyan, amilyennek szeretném magam látni.

Időközben egy nagyon kedves ismerősöm családjában is felütötte a fejét pontosan ugyanaz a betegség, ami nekem VOLT, így most igyekszem nekik segíteni. Bízom benne, hogy ha már át kellett ezen az egészen mennem, akkor ennyi értelme lesz, hogy időnként segíthetek annak, akinek szüksége lesz rá. Valamikor megpróbálom majd összefoglalni, hogy milyen vitaminokat és egyebeket szedtem és miket szedek továbbra is. Hiszem, hogy amiről azt gondoljuk, hogy segíteni tud, az valóban megteszi a hatását és segít.

 

Megosztás a facebookon