Zsúfolt napok...

2016.12.23

Az elmúlt 10 napban totál el voltam havazva, ezért nem írtam a múlt heti kemo után. Előtte csütörtökön megkértem a nagylányomat, hogy kérjen nekem taxit péntekre. Iszonyatosan izgultam miatta, úgy éreztem, hogy képtelen vagyok akár egy mondatot is kinyögni németül.

2016.12.16

Péntek reggel 7:45-re kértem a taxit. Biztos ami biztos, érjek be időben és inkább ott kelljen várni. A taxis nagyon pontos volt, én meg borzasztóan izgultam, hogy ki lesz és milyen. Hogy fogunk beszélni, egyáltalán fogunk e tudni beszélgetni. Mióta a kemot kapom, az agyam sem úgy működik. Nem jutnak eszembe a szavak, a nyelvtani részről ne is beszéljünk, pedig nekem érzékeny pontom. Azt hiszem ott fönt nagyon mellettem állnak, mert egy tündéri és jófej taxist fogtam ki! :-) Simán végig beszélgettük az utat, szinte tökéletesen értettem amit mondott, és engem is megértett. Ha valamivel elakadtam, pont úgy csinálta, mint a tanárnő a suliban, körülírta egyszerűbb vagy nekem érthető szavakkal. Szóval lett egy új "tanárom". :-)

9h-re kellett mennem, de már fél 9h-re ott voltunk. Nem volt dugó sehol. Megbeszéltük, hogy majd hívom, ha végeztem. Először úgy volt, hogy majd a férjem jön értem, de mivel a biztosító fizeti az utat, így egyszerűbb, ha mindig visznek-hoznak.

A kemo a szokásos menet szerint zajlott, de a rövidebb verziót kaptam. Viszonylag gyorsan végeztem, mert 12:15-re kész voltam. A kisebb álmosságon kívül más nem volt. Viszont volt egy magyar bácsi, aki miatt a nővérke megkért, hogy üljek már vele egy kezelőbe, hogy ha fordítani kellene, akkor ott legyek. Így nem a szokásos helyemen voltam. A kezelést végig beszélgettük. Szerencsére ő is viszonylag jó állapotban volt, viszont volt egy másik bácsi, aki szerintem már végstádiumos tüdő rákos lehetett, mert ő már nagyon nem volt jól. :-( Sajnáltam szegényt, na meg a lányát is aki vele volt. Borzasztó lehet látni, ahogy a betegség lerombolja az embert. Hálás vagyok, hogy én talán időben mentem orvoshoz és nagyon bízom benne, hogy legyőzöm a betegséget véglegesen. Miután végeztem, hívtam a taxist, ahogy megbeszéltük.

Hazafelé is végig beszélgettünk, aztán megjegyezte, hogy majd mindig beszélgetünk és mire vége a kezelés sorozatnak, addigra megtanulok németül :-) Nem sokkal azután, hogy haza értem, megérkeztek Anyósomék Magyarországról. Így a lefekvésem kicsit eltolódott, de azért 2 órát így is aludtam. Végülis elég volt. Utána felkeltem és semmi bajom nem volt. Újult energiával folytattam mindent.

Pár nappal később Apósom meg is kérdezte, hogy mindig így pörgök? Egész nap talpon voltam szinte, és gyanítom nem erre számítottak ők sem. De én csak örülök, hogy továbbra is jól vagyok. Szerdáig maradtak, akkor délelőtt indultak vissza Magyarországra, így elcsendesedett a lakás. Persze csak 1 napra, mert a férjem lánya tegnap már jött vissza, hiszen ma újra kemon voltam.

A taxi ma is 7:45-re jött és ma még gyorsabban beértünk, de ez nem volt baj, így kicsit hamarabb kezdtünk. Ma egy kicsit hosszabb kezelést kaptam, de még nem a leghosszabbat. Azt majd jövő héten kapom, úgyhogy készülhetek rá. A mai kezelés elnyomott, úgyhogy alatta is aludtam kicsit, aztán itthon is lefeküdtem és aludtam még vagy 2,5 órát. Aztán szokásosan magamhoz tértem és most megint hajnali 2 óra van. Befejeztem egy újabb horgolt projektet, és még nem tudtam aludni. De így legalább írtam Nektek megint :-)

Holnap (ma) Karácsony, és még a zserbón kívül semmit nem csináltam. Ezt is tegnap dobtam össze, de ez már nagyon kellett. Nagy karácsonyunk idén nem lesz. Bár sosem szerettem a Karácsonyt, most megint olyan, hogy nagyon nem akarom. A betegség miatt és a férjem volt munkahelye miatt gázos a helyzet anyagilag, úgyhogy idén totálisan csak az lesz az Ünnep lényege, hogy együtt lesz a Család. Bár kicsit hiányosan, de én itt leszek, ami most azt hiszem a legnagyobb ajándék, mert lehetett volna ez másképp is.

Mindenkinek, aki olvassa a blogomat: Kellemes Karácsonyi Ünnepeket kívánok!!!

Megosztás a facebookon