No akkor indulás...!

2017. május 14.

Ezen a héten sikerült tovább lépni megint. Végre-végre eljutottunk ide is...

Kedden, 9-én elkezdtük végre a sugárkezelést. Izgultam? Naná, mert ez is egy új dolog. Nem tudtam, hogy milyen lesz, még akkor sem, ha olvastam róla.

Évivel mostanában nem sikerült beszélnem, így nem tudtam kifaggatni, mert a saját életét próbálja egyenesbe hozni, amihez szívemből drukkolok neki. Talált egy új Társat, akivel Angliába költöztek. Meglepődtem rendesen, amikor megtudtam, de hát miért ne. Ha van lehetőség menni, akkor sajnos tényleg egyre többen elhagyják Magyarországot. És meg tudom érteni. Ő ugyan otthon győzte le a betegséget, de utána igyekezett sok-sok embernek segíteni, viszont nem értékelték a munkáját, amit önkéntesként belerakott. Pedig rengeteg energia és idő volt. Nyilván volt benne pozitív eredmény is, de a "fejesek" nem támogatták kellőképpen, pedig sokszor talán az ő munkájukat is megcsinálta. Ember maradt és nem a pénz hajtotta, nem úgy, mint sok más illetékest. Sajnálom, hogy falakba ütközött, de nagyon remélem, hogy egy másik országban értékelni, tisztelni és becsülni fogják azt, amit tesz. Magyarországra nézve sajnos ez megint egy negatív dolog.

Visszatérve a kezelésemre... Szinte percre pontosan szólítottak, hogy fáradjak be a 2-es kabinba. Ez tulajdonképp egy kis öltöző. Mint később megtudtam, a főorvos jött, elmondta, hogy mit kell tennem, illetve megkérdezte, hogy van e kérdésem. Mivel különösebb nem volt, csak annyit kértem, hogy kicsit lassabban beszéljen, mert a nyelvet most tanulom, így nem tudok olyan gyorsan fordítani. :-) Mosolygott, majd mentünk a hiperszuper géphez a kezelő terembe. Hát nem semmi... Majd megpróbálok fényképet csinálni róla és megmutatom nektek.

Doki bácsi szólt a két segítő asszisztensnek, hogy lassabban beszéljenek majd, mert még nehezen értem a nyelvet. Azért ez olyan jól esik ám ilyenkor, hogy ennyire odafigyelnek. Bár az elmúlt 9 hónapban végig ezt tapasztaltam a klinikán. Hálás vagyok minden pillanatban, hogy ha már utol is ért ez a betegség, akkor itt és ilyen Emberek között.

Az első kezelés kicsit tovább tartott, de ezt mondták is. Megint bejelölgettek, húztak rajtam sok-sok vonalat. A korábbi jelölésekről a kicsi fóliákat leszedték, így már csak az újabb vonalakhoz igazították a gépet. Érdekes hangja volt, hol ilyen, hol olyan. Forgott erre, forgott arra. Kattogott, zizegett, ciripelt. Amikor az első erősebb ciripelése volt, amiről gyanítom, hogy a besugárzás hangja, akkor érdekes égett szagot éreztem, mint mikor megég a bőr. Érezni semmit nem éreztem, csak a szag volt. Aztán ez elmúlt, többször nem volt. Mozdulatlanul feküdni fél órát azért nem volt olyan egyszerű. A végére kezdtem elzsibbadni, de csak túléltem :-))

A kezelés előtt megkaptam a Plan-t, amin az összes kezelés fel volt sorolva, hogy hányadikán mikorra kell jönni. Eszerint a 30 kezelés helyett "csak" 28 lesz. Úgy látszik, hogy talán az is elég lesz. Bízom bennük, hisz eddig nekem csak jót tettek.

Miután végeztem, robogtam ki a taxihoz. A sugarazás alatt megvár, nem megy el, mert felesleges lenne. Így nekem sem kell pluszban várni és neki sem kell plusz köröket futni. Mindenki jól jár. Reggel egyébként jól meglepődött, mert nem parókát vettem fel, hanem sapit. Megkérdezte hol a hajam, kihullott e, mire mondtam neki, hogy már régen, még szeptemberben. Jót nevettünk, mert ő azt hitte, hogy a parókám a saját hajam :-))

A hazafelé úton végig ásítoztam. Lehet, hogy ez lesz nálam az általános?!?!

Szerdán, csütörtökön és pénteken is mentem a kezelésekre. Ezek már csak kb. 3 perces kezelések voltak, úgyhogy nagyon hamar végeztem. Ráadásul amikor odaértem, szinte azonnal be is hívtak. Először furcsa volt, aztán rájöttem... Amikor anno bejelentkeztem az egészre, a recepciós csinált rólam fényképet. A váróban fel van szerelve egy kamera, így látják pontosan, hogy melyik páciens érkezett meg a kezelésre, így pikk-pakk behívják. Ugye milyen furcsa??? Így is lehet ezt csinálni. Nekem nagyon tetszik. Újabb plusz pont a klinikának!!! Csütörtökön kaptam egy cetlit, mert 4db kezelés időpontját módosították. Sebaj..., van ez így. Így is a végére fogok érni.

Csütörtökön nem a saját taxisom volt, hanem a főnöke. Hát..., nagy gond nem volt vele, de a "saját" taxisomat jobban szeretem. Péntekem mondtam is neki, hogy nem jött be a főnöke. Nem tetszett, ahogy vezetett. Persze én elég érzékeny vagyok a vezetési stílusra, de ez van. Azért kértem, hogy ezt a főnöknek nem mondja el :-)))

Pénteken a kicsi fiamat át kellett vinni a nagylányomhoz, mert a kezelés délután 15:15-kor volt, így nem tudtam hova tenni a törpét. A taxisommal meg szerencsére meg tudtam beszélni, hogy útközben megállunk a nagylányomnál, és majd visszafelé szintén. Jó fáradt volt mindenki. Mint kiderült, a taxis aznap nem dolgozott, csak engem vitt meg hozott. Rendes volt tőle, hogy nem passzolt le, de azért mondtam neki, hogy bocsi :-))

Amit eddig tapasztaltam a kezelések után, hogy elálmosodtam mindig. Hazafelé a taxiban végig ásítoztam. Az első kezelést kivéve mindegyik után a műtött terület nyilallgatott párszor, de tulajdonképp ennyi. Bízom benne, hogy ez a továbbiakban is így marad, bár a komolyabb mellékhatások a bőrön állítólag 2-3 hét múlva jelentkeznek. Mi van még??? A sugártól semmi, csak a korábbi Taxol kemotól egy-egy körmöm még csak most kezd elválni a körömágytól. Nem fáj, csak látszik, hogy válik szét a körömlemez. No meg az orrom megint sebes. Szerencsére nem annyira, mint a múltkor, mert nem is vagyok annyira náthás, de úgy látszik, hogy egyelőre kevesebb hatás is elég, hogy rosszabb legyen. És ami még furcsa, és csak az elmúlt pár napban vettem észre, hogy kevesebbet tudok enni. Nem fér belém annyi kaja, mint eddig. Ez persze nem baj, csak meglep... Jó lenne, ha a kilóim is elindulnának lefelé.

Vasárnap estére a vonalaim kissé megkoptak, úgyhogy holnap rajzolhatnak újra. Megpróbálom meglesni, hogy milyen filcet használnak. Hiába vigyázok a zuhanyozásnál, mégis elhalványodnak, lekopnak. Remélem azért nagyon nem fognak haragudni. :-))

 

Megosztás a facebookon