Idegeskedés a tetőfokon

2016. augusztus 2.

Dokitól hazafelé tehát járt az agyam rendesen. Össze kellett raknom a gondolataimat, mert még időpontot kellett kérnem a mammográfiára. Ez nem is lenne akkora gond Magyarországon, de itt kint a nyelv miatt még minden kicsit(vagy sokkal) nehezebb. Mindig ráparázok a dolgokra, aztán magam is meglepődök, hogy mégis el tudtam intézni. Beszélek már valamennyire németül, sok mindent meg is értek, suliba is járok (most épp szünet van), de még nem megy annyira, mint szeretném. 

Ahogy gurultunk hazafelé, rákérdezett a férjem, hogy akkor nem kérek most időpontot? Mondom nem, majd otthon, mert még össze kell szedni a szavakat. Szokás szerint "lehurrogott", hogy ugyan már, mindig ezt csinálom, sosem bízok magamban, pedig jól tudom, hogy mit kell mondani. Két perc hallgatás után fogtam a telefont és bepötyögtem a telefonszámot. Na ilyenkor szokott még kiugrani a szívem, mert mindig úgy izgulok. De szerencsére a hölgy a vonal túloldalán nagyon szépen érthetően beszélt, én is el tudtam mondani amit akartam és még a "keresztkérdésekre" is sikerült válaszolnom. Úgyhogy megnyugvással tettem le a telefont. Az időpontom pedig augusztus 9-e, reggel 7:50. 8h-kor kezdődik a rendelés, tehát velem kezdenek majd. 

 

Megosztás a facebookon