Hamarosan...

2017. március 14.

Pár óra múlva, azaz reggel indulás van a klinikára. Holnap be kell feküdnöm, aztán holnapután műtét.

Izgulok e? Igen.

Félek? Na azt nem. :-)

De azért már szívesen túl lennék a műtéten, meg az egészen.

A közérzetem szerencsére rendben van. A köhögés és a náthám már nagyjából elmúlt, de még mindig nem az igazi. Nem tudom, hogy még meddig tart, de már nagyon unom. Az orrom nem akar gyógyulni. Anno ugye kiszáradt a kemotól, ezért volt sebes belül. Most meg az orrfolyás miatt nem akar gyógyulni. Pluszban még az arcom is egyre piros foltosabb, meg száraz. Úgy látszik még tényleg kell idő, hogy a kemo kiürüljön. Pedig elég sokat iszok. Egy-két körmöm is elszineződött, konkrétan mindegyik végtagomon 1-1. Furcsa, de maradjon is így. Ennyi elég is lesz a mellékhatásokból. 

 

Megosztás a facebookon

Kontroll MRT és műtéti megbeszélés

2017. március 12. 

    Nagyon régen írtam, pedig zajlottak az események, bőven lett volna miről írni, de amikor időm lett volna, leginkább este, addigra kidőltem a fáradtságtól.

2017. Március 1.
Azt hiszem, még sosem örültem ennyire a szülinapomnak. Megértem ezt a napot, ami az előzményeket tekintve akár másképp is lehetett volna. Persze az én fejemben nem, hiszem az első perctől csak az van bennem, hogy meggyógyulok, más verzió nem létezik.

A mai nap kellőképp zsúfolt volt. Délelőtt a kicsi fiam hivatalosan is elkezdte az óvodát. Délután pedig meg volt a kontroll MRT. Izgultam kicsit, mert az előzőnél kicsit előjött a pánikom, amikor elindult a kontraszt anyag, de most szerencsére ez elmaradt. 15 perc volt az egész, és sokkal gyorsabbnak tűnt most, mint anno, amikor a kivizsgálást csinálták. A náthám és a köhögésem miatt aggódtam, de ez sem okozott gondot ebben a 15 percben. Mikor vége lett és felkeltem, kicsit forgott velem a világ, de mire a váróba kiértem a nagyobbik lányomhoz, addigra rendbe jöttem. Elhívtam magammal, biztos ami biztos. Ha úgy alakult volna, akkor ő vezette volna helyettem az autót haza, de szerencsére teljesen rendben voltam, így én vezettem.

Este hamarabb elaludtam, mint szoktam. Rendesen elfáradtam, na meg a kontraszt anyag is rásegít ilyenkor.
2 nap izgulás következett, hogy minden rendben legyen.

2017. március 3.
Eljött a péntek, az operáció megbeszélése. Zsuzsi barátnőm jött értem reggel 8h-ra és ő vitt ma a klinikára. 9h-re volt elvileg terminem az ambulanciára és 9:30-ra a következő infúzióra, ami egyben a következő 1 évem 1. Herzeptin kezelése.
Naná, hogy megint át lett variálva, de különösebben nem okozott gondot. Először kaptam meg a kezelést, és utána volt a megbeszélés.
Amiben ez a kezelés más, hogy itt nem kellett a laborba mennem most a vérvétel után.
Súlymerés ugyanúgy meg volt (ezen már leginkább sírni tudnék :-(...), aztán a szúrkálós nővérke bekötötte a mai napi tűmet és már mehettem is az infúzióra. Másfél óra alatt lefolydogált szépen. Közben megint figyeltek a nővérek, de Zsuzsi is mellettem volt. Szerencsére most sem volt semmi gond, minden simán ment. Max. annyi volt, hogy azért éreztem, hogy bekerült a szervezetembe egy jóadag valami, és kicsit azért instabilnak éreztem magam. Aztán ez elmúlt, de azt hiszem a volán mögé nem ültem volna hirtelen. Felelőtlenség lett volna a részemről.

A kezelés után felmentünk Zsuzsival az ambulanciára a műtéti megbeszélésre.
Először csináltak megint egy ultrahangot. Amin semmi nem látszódott, úgyhogy tiszta szerencse, hogy anno betették azt a clipet, mert így tudják, hogy hol is volt a daganat. Mostanra tehát ez is letisztult előttem, hogy az a clip az nem egy mintavétel volt megint, hanem egy jelölő kütyüt tettek be, hogy tudják, hol is volt a daganat. Mert hogy az már állítólag nincs. Az MRT teljesen tiszta, a daganat eltűnt. Kell ennél jobb hír?!?! :-)

A megbeszélésen a doktornő elmondta, hogy a műtéttel így már csak a daganat helyét és körülötte egy kicsi részt fognak kivenni. Ez kb. egy 2x3cm-es darabot jelent. A nyirokcsomót tekintve még kérdéses a dolog, mert az egyik doki mintha látott volna valamit, a másik meg semmit. Így ez majd műtét közben derül ki  mert akkor élesben meg tudja nézni több doki is.
Kérdezte, hogy van e kívánságom... Én mondtam, hogy szeretném a melleimet levetetni, mert hogy tartok a kiújulástól, de elmagyarázta, hogy miért nincs értelme. Azt mondta, hogy ő teljesen megért, de hogy a mell szövetéhez semmi köze nem volt a daganatnak, kizárólag a saját csatornáján belül nőtt anno. Viszont ugye teljesen visszahúzódott és eltűnt. Fogom kapni még a sugarazást és a Herzeptint  1 évig, amik mind arra szolgálnak, hogy a kiújulást gátolják. Ha teljesen nem is tudott megnyugtatni, még el is pityeregtem magam, azért igyekszem bízni a szakmai véleményükben. Eddig is minden jó volt, ahogy csinálták, bízom benne, hogy ezután is így lesz. Zsuzsi is próbált megnyugtatni. Jó volt, hogy eljött velem.

A következő napokban azért járt az agyam.
A műtét március 16-án lesz, előtte 15-én kell befeküdnöm. Elvileg 4-5 napot kell majd bent lennem.

 Kicsit izgulok, de ezt is túlelem és haladok tovabb a gyógyulas felé.

A taxisomnak kellett egy papír, amit én már leadtam az aok-ban, de állítólag neki is kell, úgyhogy emiatt bementem a klinikára szerdán. Ha meg már ott voltam, akkor kértem gyógyszert a köhögésre, mert jó lenne a műtétig meggyógyulni.

Közben a kicsi fiam megint belázasodott hétfőn éjjel, így 2 napig nem volt oviban.
Ennek az lett a következménye, hogy alig akart elszakadni tőlem, pedig jó lenne, mert jövő héten szerdától én nem leszek ugye. Szerencsére a nagyobbik lányom be tud segíteni, úgyhogy majd ő viszi 15-én oviba, és ha kell, akkor ott is tud maradni vele. Azt gondoltam, hogy gyorsabban fog menni a beszoktatás, de hát ez van :-)

A súlyom mostanra elérte azt a határt, ami miatt csütörtök este már szó szerint kicsit sirva fakadtam. Egyre rosszabb, hiába tudom, hogy ez még mindig a jobbik eset. Nagyon kiváncsi leszek, hogy mikor fog elindulni lefelé a mérleg.

 

Megosztás a facebookon

És itt a VÉGE a kemoknak!!! :-)

2017. február 26.

Pénteken, 24-én lement az utolsó kemo. Hihetetlen, hogy hogy elrepült ez a 24 hét. És végre egy szakaszt lezárhattam. Hálás vagyok a sorsnak és mindenkinek, aki támogatott és támogat lelkiekben, vagy hogy drukkol és gondol rám, mert nagyon-nagyon jól bírom az egész tortúrát. Nem gondoltam volna, hogy így fog lezajlani, de szerintem a környezetemben senki. A Család és a Barátok miatt is örülök, mert szinte mindenki, aki igazán közel áll hozzám, az elején teljesen összeomlott..., helyettem is... A gyerekeim miatt meg még inkább örülök, mert nekik a lehető legjobb, hogy azt látják, hogy Anya jól van. Ez a legeslegfontosabb!

Éjjel csak sikerült megoldanom a meglepetéseket a nővéreknek és a doktornőnek, úgyhogy hajnali 2h-re kész is lettem :-) Nyugodtabb szívvel mentem aludni :-) 

Az utolsó kezelés megint egy rövid kezelés volt. Szokásos vérvétel, aztán mentem a laborba, majd vissza. Közben csináltam egy-két fényképet is. :-)

Míg vártam a soromat, addig beszélgettem a magyar bácsival, mert megint ott volt. Neki 2 hetente kell járni kezelésre, de egyre nehezebben viseli. Ránézésre jól van, de azt mondja, hogy sokat szenved a gyengeséggel, szédelgéssel, hányingerrel, meg hogy nem érzi az ízeket. Ilyenkor mindig összeteszem a kezeimet gondolatban, hogy én megúsztam ezeket a dolgokat. Persze az első 4 kezelésnél nekem is voltak kisebb nyavalyáim, de még az is elenyésző volt és simán kezelhető és kibírható.

Doktornővel beszélgetve kiderült, hogy amit még 1 évig fogok kapni Herzeptint, azt szintén infúzióba kapom 3 hetente, úgyhogy járhatok továbbra is és ehetek majd fini szendvicset, meg ihatom az imádott Fresubinomat :-) Érdekes, mert ez valahogy nem vert fejbe. Aranyosak a nővérek, az orvosok. No meg az is jó, hogy addig is gyakorolom a nyelvet. A suliba csak jövőre fogok tudni visszamenni, mert a tanárnőm új csoportja majd csak addigra jut el arra a szintre, amiről én kiestem a betegség miatt, márpedig én ragaszkodok a tanárnőmhöz :-) Hogy a munkámmal így mi lesz..., na ez még újra képlékennyé vált, mert amíg a porth katéter bent van, addig azt biztos, hogy nem tudom csinálni. Nem vállalom, hogy 10kg-os ládákat emelgetek fel és le akár 2m magasra/magasról.

Kicsit késve, de csak el kezdtük az infúziókat. Én pedig szinte végig vigyorogtam az egészet. A nővérek is nagyon aranyosak voltak. Mindenkinek odaadtam a meglepit, és nagyon örültek neki. Természetesen a doktornő is megkapta az ő kis csomagját :-)

Mikor végeztem, hívtam a taximat, aztán robogás haza. Itthon meg lefeküdtem aludni, mert valamiért elálmosodtam. Valószínűleg a náthámnak is köze van még ehhez, mert még nem vagyok rendben. Gyanítom ebből is én mászok ki majd a legnehezebben, mert szerencsére a többiek, de főleg a kicsi fiam már jól vannak.

Miután felébredtem, elugrottam a boltba és megajándékoztam magam egy világoskék Ritter Sporttal, meg egy epres Milka Lila Puse-val. Ennyi jár nekem, és többre most hirtelen nem is gondoltam. De majd még kitalálok valamit.

Szombaton végül a férjemtől is kaptam egy orchideát, de valahogy nem éreztem már az egészet olyannak, amilyennek kellene. Továbbra sem tudom, hogy mi lesz..., nem látom a végét, nem látom, hogy hogyan fog megjavulni, ami így el tudott fajulni. Mindenesetre most legalább csend van itthon. Délután átjött a nagyfiam is, meg a nagyobbik lányom is a párjával. Jó volt kicsit újra együtt lenni.

Vasárnap csak úgy el voltunk. Főzni nem kellett, maradt szombatról, csak sütöttem egy hatalmas adag aranygaluskát. 

Fizikailag szinte teljesen jól vagyok, csak a náthám és a köhögésem nem akar múlni. Javulni talán javul, de nagyon apránként. Szerencsére a család többi tagja már jól van, nálam meg nem meglepő, hogy tovább tart.

Megosztás a facebookon

Közeledik a kemo-finish/2

2017. február 23.

Az előző bejegyzést nem tudtam befejezni, ezért most folytatom...

Február 17.

A 15. kemo. Az utolsó előtti :-) Még a nővérke is megjegyezte. Ismét egy rövid kezelés. Ahogy sejtettem, a súlyom kamatostul visszajött. No mindegy, már nem sok van hátra. Remélem, hogy a doktornőnek és a nővéreknek igazuk lesz, és tényleg le fog menni, ha a kezelés abbamarad.

Miután haza értem, elálmosodtam, úgyhogy lefeküdtem, de sokára sikerült elaludni.

Szombat éjjelre a kicsi fiam lebetegedett, úgyhogy elég zűrös éjszakánk volt. Magas láz, köhögés, eldugult orr... szóval nyűglődött szegénykém. Vasárnapra én is elkaptam, úgyhogy máig kezelgetem magam. Tömöm a vitaminokat, mézet, lándzsás utifű szirupot, meg mindent, amit lehet.

Tegnap átmentem Katához. Az egész napom olyan feszült volt, ott aztán kitörtem. Bár túlzásba nem vittem, de sírtam egy sort. Azt hiszem kezd bennem feltörni a félelem, még ha csak tudatalatt is, mert éjjel rosszat álmodtam a betegséggel kapcsolatban. Nyilalgat az oldalam, nyilalgat a daganat helye, a hasam, a csontom... Én meg persze mindentől megijedek és egyből a legrosszabbra gondolok. Ezen majd "dolgoznom" kell...

Holnap jön az utolsó kemo. A nővéreknek és az orvosnak akartam meglepit készíteni, de még mindig nincs meg minden hozzá. El vagyok szomorodva :-(

Van 1 éjszakám, hogy összehozzam, bár nem ártana pihennem is. A köhögésem estére rosszabb lett, úgyhogy több mézet kell ennem.

Pedig reménykedtem, hogy helyre jövök 1-2 nap alatt, na de tudjuk, hogy most nem én irányítok.

Bízom benne, hogy a terv szerint haladunk és holnap megkaphatom az utolsó, 16. kemot.

Megosztás a facebookon

Közeledik a kemo-finish/1

2017. február 22.

Láthattátok, hogy az utóbbi időben kb. 2 hetente írtam. No nem azért, mert el akartam tűnni, csak minden olyan simán megy, mintha teljesen átlagos, hétköznapi életet élnék. Mert én továbbra is így élem meg a dolgokat. Furcsa, hogy lassan vége a kemos szakasznak. Elszaladt ez az 5 hónap...

Február 9.

Zsuzsi barátnőmmel este elmentünk a Filderklinikre, mert volt egy előadás a fagyöngy terápiáról. Érdekes és egyben fárasztó is volt. Legalábbis nekem, mert folyamatosan, másfél órán keresztül németül hallgatni egy előadást, no ez nekem még nem könnyű. De meglepődve tapasztaltam, hogy milyen sok mindent értettem. És persze ilyenkor mindig rájövök, hogy bár sok mindent értek, ennél sokkal többet akarok. El kell kezdenem többet foglalkozni a nyelvtanulással, még akkor is, ha a nyelvsuliba csak jövőre tudok visszamenni.

Február 10.

A 14., egyben utolsó nagy kezelésem. Hát ez is eljött. Szinte hihetetlen. A menet ugyanaz volt. A súlyom 1kg-mal visszament, aminek örültem, bár gyanítottam, hogy ez csak átmeneti. 

A kezelés jó hosszú volt. Majdnem 14h volt, mikor végeztem. Reggel 8h-tól bent voltam, úgyhogy ettem, ittam, nem bánkódtam. Ez azért hiányozni fog. Mindig úgy vártam azokat a fini szendvicseket, a Fresubint, ami egy fehérje shake, egyben energia ital. Egyszerűen imádom. Ez hiányozni fog, mert mikor közeledik a péntek, teljesen be vagyok sózva, hogy megint ehetem a fini szendvicset, meg ihatom a shake-et, stb...

Ma is ott volt a magyar bácsi, úgyhogy szinte végig beszélgettük a kezelést. Közben kávéztunk, és próbáltam lelket önteni belé. Ő nehezen viseli az egészet. Unja is már, de hát nem szabad feladni.

Miután haza értem, próbáltam lefeküdni aludni, de Mariann barátnőm mindig a "legjobbkor" hív...

Aztán meg átmentem Kata barátnőmhöz, mert itthon most nem szeretek annyira lenni. A helyzet annyiból jobb, hogy csend van. De a hangulat nem az igazi.

Megosztás a facebookon

Rágódás...

2017. február 3.

Nem írtam a múlt héten, pedig akartam, mert azért történt egy s más.

A 12. kemo, január 27-én megint egy rövid kezelés volt, ami annyit jelent, hogy "csak" másfél óra kb. az infúzió. A menet többnyire mindig ugyanaz: vérvétel, labor, beszélgetés a doktornővel (ez néha elmarad, mert nincs velem semmi extra), aztán lefolyik az infúzió és mehetek haza. 

A mostani megbeszélésen leegyeztettük a kontroll MRT-t, ami épp a szülinapomon, március 1-jén 14:30-kor lesz, no meg a műtéti megbeszélés terminje is meg van, az pedig március 3-a, 11h. Azt hiszem, így, hogy közeledik a kemo vége, jönnek a további lépések, kicsit kezdek izgulni. Jár az agyam folyamatosan, sokat keresgélek a neten mind a műtéttel kapcsolatosan, mind a HER2+++ daganattal kapcsolatosan. Továbbra is úgy érzem, hogy meg akarok válni a melleimtől, mert úgy érzem, csak így tudom teljesen megelőzni a kiújulást. Bár én akarom így, azért mégis izgulok. Nem tudom még, hogy a dokiknak mi a tervük, nyilván a kontroll MRT sokat fog nyomni a latba. Szóval izgulok a megbeszélés miatt is.

Mivel múlt héten elindult egy lavina itthon, a szívem nagyon sokszor nyom és szorít a mellkasom. Annak örülök, hogy a kontroll ECHO (szív ultrahang) teljesen rendben volt. Viszont így már szinte biztos, hogy az itthoni feszültség okozza a tüneteimet. Mivel már nagyon zavaró, néha úgy érzem bepánikolok, ezért Zsuszi barátnőmmel elmentünk a természetgyógyászhoz, hogy adjon valamit. Amúgy is kellett már fagyöngy injekciót íratnom, meg a laboreredményeimet megmutatnom, így egyszerre ezt is lerendeztem. Írt fel nekem homeos gyógyszert, ami elvileg jót tesz majd a szívemnek. Azért el vagyok keseredve a helyzet miatt, és rengeteget rágódok. Nem így kellene lennie pár héttel a műtét előtt. 

A további napok viszonylag nyugiban teltek, de a lelkem nem nyugszik a kialakult helyzet miatt. A férjem nem úgy kezeli a dolgokat, ahogy kéne, és ez nagyon nem jó. Agyalok, rágódok, szomorkodok... miközben igyekszem felrázni magam. Gondolkodok a következő lépéseken, próbálom megoldani az anyagi gondokat, amikkel azt gondolom, most nagyon nem nekem kellene foglalkozni. Ez most nem az én dolgom volna... Nekem most a gyógyulás a dolgom... De ha már én csinálom, legalább megértene a férjem és partner lenne benne, no meg elfogadná tőlem. Elvégre van sajnos egy olyan múlt a hátam mögött, ahol sokszor talpra kellett állni vagy talpon kellett maradni a nehézségek ellenére. Sajnos bőven van tapasztalatom, de a férjem ezt elfelejti. Ahogy szinte azt is, hogy "beteg vagyok", csak mert teljesen jól viselem az egészet és nem is látszik rajtam, hogy az van, ami van. Úgyhogy van min rágódnom...

Mai napon lement a 13. kemo is. Szintén rövid kezelés volt, de elég későn kezdtük el, mert sokan voltunk harcosok. A nővér azt mondta, hogy ez volt egész héten. Nem jó ez így... Erről is beszélgettünk a taxisommal. Meg sok mindenről. Olyan jó, hogy tudok vele beszélgetni. Én is megértek majdnem mindent, és ő is engem, bár neki szerintem nehezebb a dolga :-)

A kemo alatt elálmosodtam, így lefeküdtem aludni, miután haza értem. Szokásos másfél órát aludtam, aztán felébredtem. Most pedig már megint hajnali 3/4 1h van. Kicsit horgoltam is, mert megint kértek minion párnákat. Legalább van egy kis plusz bevételem. Most minden jól jön sajnos...

Az orrom továbbra is sebes belül, bár talán most már kezd javulni. De még mindig vérzik a legtöbbször.

A bal szemem belső sarka száradt ki nagyon, úgyhogy a szemembe is csöpögtetek, mert össze van tapadva minden ébredés után. Talán ez segít az apró sebesedéseknek is, amik viszont az alsó szemhéjakon szoktak kijönni középtájt.

Ezeket az apróságokat leszámítva, meg hogy a herpes is kicsapta a számat, más bajom nincs. A doktornő mindig elcsodálkozik, úgyhogy csak jó ez így. :-))

Jövő héten ismét hosszú kemo lesz. Az utolsó hosszú kemo!!! :-))

Megosztás a facebookon