Kontroll MRT és műtéti megbeszélés

2017. március 12. 

    Nagyon régen írtam, pedig zajlottak az események, bőven lett volna miről írni, de amikor időm lett volna, leginkább este, addigra kidőltem a fáradtságtól.

2017. Március 1.
Azt hiszem, még sosem örültem ennyire a szülinapomnak. Megértem ezt a napot, ami az előzményeket tekintve akár másképp is lehetett volna. Persze az én fejemben nem, hiszem az első perctől csak az van bennem, hogy meggyógyulok, más verzió nem létezik.

A mai nap kellőképp zsúfolt volt. Délelőtt a kicsi fiam hivatalosan is elkezdte az óvodát. Délután pedig meg volt a kontroll MRT. Izgultam kicsit, mert az előzőnél kicsit előjött a pánikom, amikor elindult a kontraszt anyag, de most szerencsére ez elmaradt. 15 perc volt az egész, és sokkal gyorsabbnak tűnt most, mint anno, amikor a kivizsgálást csinálták. A náthám és a köhögésem miatt aggódtam, de ez sem okozott gondot ebben a 15 percben. Mikor vége lett és felkeltem, kicsit forgott velem a világ, de mire a váróba kiértem a nagyobbik lányomhoz, addigra rendbe jöttem. Elhívtam magammal, biztos ami biztos. Ha úgy alakult volna, akkor ő vezette volna helyettem az autót haza, de szerencsére teljesen rendben voltam, így én vezettem.

Este hamarabb elaludtam, mint szoktam. Rendesen elfáradtam, na meg a kontraszt anyag is rásegít ilyenkor.
2 nap izgulás következett, hogy minden rendben legyen.

2017. március 3.
Eljött a péntek, az operáció megbeszélése. Zsuzsi barátnőm jött értem reggel 8h-ra és ő vitt ma a klinikára. 9h-re volt elvileg terminem az ambulanciára és 9:30-ra a következő infúzióra, ami egyben a következő 1 évem 1. Herzeptin kezelése.
Naná, hogy megint át lett variálva, de különösebben nem okozott gondot. Először kaptam meg a kezelést, és utána volt a megbeszélés.
Amiben ez a kezelés más, hogy itt nem kellett a laborba mennem most a vérvétel után.
Súlymerés ugyanúgy meg volt (ezen már leginkább sírni tudnék :-(...), aztán a szúrkálós nővérke bekötötte a mai napi tűmet és már mehettem is az infúzióra. Másfél óra alatt lefolydogált szépen. Közben megint figyeltek a nővérek, de Zsuzsi is mellettem volt. Szerencsére most sem volt semmi gond, minden simán ment. Max. annyi volt, hogy azért éreztem, hogy bekerült a szervezetembe egy jóadag valami, és kicsit azért instabilnak éreztem magam. Aztán ez elmúlt, de azt hiszem a volán mögé nem ültem volna hirtelen. Felelőtlenség lett volna a részemről.

A kezelés után felmentünk Zsuzsival az ambulanciára a műtéti megbeszélésre.
Először csináltak megint egy ultrahangot. Amin semmi nem látszódott, úgyhogy tiszta szerencse, hogy anno betették azt a clipet, mert így tudják, hogy hol is volt a daganat. Mostanra tehát ez is letisztult előttem, hogy az a clip az nem egy mintavétel volt megint, hanem egy jelölő kütyüt tettek be, hogy tudják, hol is volt a daganat. Mert hogy az már állítólag nincs. Az MRT teljesen tiszta, a daganat eltűnt. Kell ennél jobb hír?!?! :-)

A megbeszélésen a doktornő elmondta, hogy a műtéttel így már csak a daganat helyét és körülötte egy kicsi részt fognak kivenni. Ez kb. egy 2x3cm-es darabot jelent. A nyirokcsomót tekintve még kérdéses a dolog, mert az egyik doki mintha látott volna valamit, a másik meg semmit. Így ez majd műtét közben derül ki  mert akkor élesben meg tudja nézni több doki is.
Kérdezte, hogy van e kívánságom... Én mondtam, hogy szeretném a melleimet levetetni, mert hogy tartok a kiújulástól, de elmagyarázta, hogy miért nincs értelme. Azt mondta, hogy ő teljesen megért, de hogy a mell szövetéhez semmi köze nem volt a daganatnak, kizárólag a saját csatornáján belül nőtt anno. Viszont ugye teljesen visszahúzódott és eltűnt. Fogom kapni még a sugarazást és a Herzeptint  1 évig, amik mind arra szolgálnak, hogy a kiújulást gátolják. Ha teljesen nem is tudott megnyugtatni, még el is pityeregtem magam, azért igyekszem bízni a szakmai véleményükben. Eddig is minden jó volt, ahogy csinálták, bízom benne, hogy ezután is így lesz. Zsuzsi is próbált megnyugtatni. Jó volt, hogy eljött velem.

A következő napokban azért járt az agyam.
A műtét március 16-án lesz, előtte 15-én kell befeküdnöm. Elvileg 4-5 napot kell majd bent lennem.

 Kicsit izgulok, de ezt is túlelem és haladok tovabb a gyógyulas felé.

A taxisomnak kellett egy papír, amit én már leadtam az aok-ban, de állítólag neki is kell, úgyhogy emiatt bementem a klinikára szerdán. Ha meg már ott voltam, akkor kértem gyógyszert a köhögésre, mert jó lenne a műtétig meggyógyulni.

Közben a kicsi fiam megint belázasodott hétfőn éjjel, így 2 napig nem volt oviban.
Ennek az lett a következménye, hogy alig akart elszakadni tőlem, pedig jó lenne, mert jövő héten szerdától én nem leszek ugye. Szerencsére a nagyobbik lányom be tud segíteni, úgyhogy majd ő viszi 15-én oviba, és ha kell, akkor ott is tud maradni vele. Azt gondoltam, hogy gyorsabban fog menni a beszoktatás, de hát ez van :-)

A súlyom mostanra elérte azt a határt, ami miatt csütörtök este már szó szerint kicsit sirva fakadtam. Egyre rosszabb, hiába tudom, hogy ez még mindig a jobbik eset. Nagyon kiváncsi leszek, hogy mikor fog elindulni lefelé a mérleg.

 

Megosztás a facebookon