Közeledik a kemo-finish/1

2017. február 22.

Láthattátok, hogy az utóbbi időben kb. 2 hetente írtam. No nem azért, mert el akartam tűnni, csak minden olyan simán megy, mintha teljesen átlagos, hétköznapi életet élnék. Mert én továbbra is így élem meg a dolgokat. Furcsa, hogy lassan vége a kemos szakasznak. Elszaladt ez az 5 hónap...

Február 9.

Zsuzsi barátnőmmel este elmentünk a Filderklinikre, mert volt egy előadás a fagyöngy terápiáról. Érdekes és egyben fárasztó is volt. Legalábbis nekem, mert folyamatosan, másfél órán keresztül németül hallgatni egy előadást, no ez nekem még nem könnyű. De meglepődve tapasztaltam, hogy milyen sok mindent értettem. És persze ilyenkor mindig rájövök, hogy bár sok mindent értek, ennél sokkal többet akarok. El kell kezdenem többet foglalkozni a nyelvtanulással, még akkor is, ha a nyelvsuliba csak jövőre tudok visszamenni.

Február 10.

A 14., egyben utolsó nagy kezelésem. Hát ez is eljött. Szinte hihetetlen. A menet ugyanaz volt. A súlyom 1kg-mal visszament, aminek örültem, bár gyanítottam, hogy ez csak átmeneti. 

A kezelés jó hosszú volt. Majdnem 14h volt, mikor végeztem. Reggel 8h-tól bent voltam, úgyhogy ettem, ittam, nem bánkódtam. Ez azért hiányozni fog. Mindig úgy vártam azokat a fini szendvicseket, a Fresubint, ami egy fehérje shake, egyben energia ital. Egyszerűen imádom. Ez hiányozni fog, mert mikor közeledik a péntek, teljesen be vagyok sózva, hogy megint ehetem a fini szendvicset, meg ihatom a shake-et, stb...

Ma is ott volt a magyar bácsi, úgyhogy szinte végig beszélgettük a kezelést. Közben kávéztunk, és próbáltam lelket önteni belé. Ő nehezen viseli az egészet. Unja is már, de hát nem szabad feladni.

Miután haza értem, próbáltam lefeküdni aludni, de Mariann barátnőm mindig a "legjobbkor" hív...

Aztán meg átmentem Kata barátnőmhöz, mert itthon most nem szeretek annyira lenni. A helyzet annyiból jobb, hogy csend van. De a hangulat nem az igazi.

Megosztás a facebookon