Rágódás...

2017. február 3.

Nem írtam a múlt héten, pedig akartam, mert azért történt egy s más.

A 12. kemo, január 27-én megint egy rövid kezelés volt, ami annyit jelent, hogy "csak" másfél óra kb. az infúzió. A menet többnyire mindig ugyanaz: vérvétel, labor, beszélgetés a doktornővel (ez néha elmarad, mert nincs velem semmi extra), aztán lefolyik az infúzió és mehetek haza. 

A mostani megbeszélésen leegyeztettük a kontroll MRT-t, ami épp a szülinapomon, március 1-jén 14:30-kor lesz, no meg a műtéti megbeszélés terminje is meg van, az pedig március 3-a, 11h. Azt hiszem, így, hogy közeledik a kemo vége, jönnek a további lépések, kicsit kezdek izgulni. Jár az agyam folyamatosan, sokat keresgélek a neten mind a műtéttel kapcsolatosan, mind a HER2+++ daganattal kapcsolatosan. Továbbra is úgy érzem, hogy meg akarok válni a melleimtől, mert úgy érzem, csak így tudom teljesen megelőzni a kiújulást. Bár én akarom így, azért mégis izgulok. Nem tudom még, hogy a dokiknak mi a tervük, nyilván a kontroll MRT sokat fog nyomni a latba. Szóval izgulok a megbeszélés miatt is.

Mivel múlt héten elindult egy lavina itthon, a szívem nagyon sokszor nyom és szorít a mellkasom. Annak örülök, hogy a kontroll ECHO (szív ultrahang) teljesen rendben volt. Viszont így már szinte biztos, hogy az itthoni feszültség okozza a tüneteimet. Mivel már nagyon zavaró, néha úgy érzem bepánikolok, ezért Zsuszi barátnőmmel elmentünk a természetgyógyászhoz, hogy adjon valamit. Amúgy is kellett már fagyöngy injekciót íratnom, meg a laboreredményeimet megmutatnom, így egyszerre ezt is lerendeztem. Írt fel nekem homeos gyógyszert, ami elvileg jót tesz majd a szívemnek. Azért el vagyok keseredve a helyzet miatt, és rengeteget rágódok. Nem így kellene lennie pár héttel a műtét előtt. 

A további napok viszonylag nyugiban teltek, de a lelkem nem nyugszik a kialakult helyzet miatt. A férjem nem úgy kezeli a dolgokat, ahogy kéne, és ez nagyon nem jó. Agyalok, rágódok, szomorkodok... miközben igyekszem felrázni magam. Gondolkodok a következő lépéseken, próbálom megoldani az anyagi gondokat, amikkel azt gondolom, most nagyon nem nekem kellene foglalkozni. Ez most nem az én dolgom volna... Nekem most a gyógyulás a dolgom... De ha már én csinálom, legalább megértene a férjem és partner lenne benne, no meg elfogadná tőlem. Elvégre van sajnos egy olyan múlt a hátam mögött, ahol sokszor talpra kellett állni vagy talpon kellett maradni a nehézségek ellenére. Sajnos bőven van tapasztalatom, de a férjem ezt elfelejti. Ahogy szinte azt is, hogy "beteg vagyok", csak mert teljesen jól viselem az egészet és nem is látszik rajtam, hogy az van, ami van. Úgyhogy van min rágódnom...

Mai napon lement a 13. kemo is. Szintén rövid kezelés volt, de elég későn kezdtük el, mert sokan voltunk harcosok. A nővér azt mondta, hogy ez volt egész héten. Nem jó ez így... Erről is beszélgettünk a taxisommal. Meg sok mindenről. Olyan jó, hogy tudok vele beszélgetni. Én is megértek majdnem mindent, és ő is engem, bár neki szerintem nehezebb a dolga :-)

A kemo alatt elálmosodtam, így lefeküdtem aludni, miután haza értem. Szokásos másfél órát aludtam, aztán felébredtem. Most pedig már megint hajnali 3/4 1h van. Kicsit horgoltam is, mert megint kértek minion párnákat. Legalább van egy kis plusz bevételem. Most minden jól jön sajnos...

Az orrom továbbra is sebes belül, bár talán most már kezd javulni. De még mindig vérzik a legtöbbször.

A bal szemem belső sarka száradt ki nagyon, úgyhogy a szemembe is csöpögtetek, mert össze van tapadva minden ébredés után. Talán ez segít az apró sebesedéseknek is, amik viszont az alsó szemhéjakon szoktak kijönni középtájt.

Ezeket az apróságokat leszámítva, meg hogy a herpes is kicsapta a számat, más bajom nincs. A doktornő mindig elcsodálkozik, úgyhogy csak jó ez így. :-))

Jövő héten ismét hosszú kemo lesz. Az utolsó hosszú kemo!!! :-))

Megosztás a facebookon