Mindig van valami...

2017. július 17

Tegnap szülinapoztunk, mert a legkisebb lányom 13 éves lett. Gondolhatjátok, hogy a hétvége mennyire volt diétás... Naná, hogy nem nagyon. Bár a szombati grillezésnél még egész jók voltunk, de a tegnapi nap kicsit betette a kaput. :-))

Sebaj, azért nem fogjuk feladni, meg hát eldöntöttük eleve, hogy nem leszünk drasztikusak. Márpedig ha szülinap van, akkor nyilván nem fogunk kőkeményen diétázni.

Szombaton, miután haza értünk a grillezésről úgy majdnem este fél 11h-re, el kezdett vérezgetni az orrom. Nem nagyon, de amikor éreztem, hogy folyik, ki kellett fújnom és akkor vérzett... Majd pár perc múlva újra, és aztán újra és újra... Mikor már majdnem másfél órája vérezgetett, akkor már kicsit kezdtem aggódni, aminek egyenes következménye sajnos, hogy elindul a pánikom. A vérnyomásom persze, hogy kicsit felugrott, úgyhogy az utóbbi időben szokásos fél tablettámat gyorsan bekaptam, aztán írtam Évinek, hogy akkor ez most mi a fene. Szerencsémre Évi is kicsit éjjeli bagoly, úgyhogy hamarosan jött is a válasz:

Igen, ez a Herzeptintől bőven lehet, és hogy kell a magasabb 4-5000mg dózis C-vitamin az erek miatt, mert hogy a Herzeptin is majdnem olyan mint a kemo, stb... Közben gyorsan elolvastam pár leírást, és hát igen. Ennek is kell majd 6-7 hónap, mire kiürül a szervezetből. Az egyik oldalról egy nagyon jó gyógyszer, már amennyire egy gyógyszer lehet jó, de a másik oldalról iszonyatosan sok mellékhatása lehet a leggyengébbektől a legrosszabbakig.

Mivel ugye a C-vitamint említette Évi, mindjárt sejtettem, hogy mi is a bajom... A nagyobb, 1000mg hatóanyagtartalmú C-vitaminom elfogyott 2 hete, és azóta csak az itthoni tartalékot szedtem, ami jóval kevesebb mg. Ennek tehát meg is lett az eredménye, úgyhogy gyorsan géphez ültem és meg is rendeltem online az újabb adagot. holnap talán már meg is érkezik és akkor gyorsan feltölthetem magam újra. Nem semmi azért, hogy egy viszonylag egyszerű és könnyen beszerezhető dolog hogy tud hiányozni a szervezetnek. Az biztos, hogy erre is ezentúl jobban odafigyelek, mert a vérezgetés eredményeképpen kisebesedett az orrom belül, és ez nem valami kellemes. Elő is szedtem megint azt az olajos orrspray-t, amit anno már használtam még a kemo alatt, úgyhogy bízom benne, hogy gyorsan rendbe fog jönni.

A szobabicómat el kezdtem használni :-))) És itt jön a döbbenet... :-(((

Tegnapelőtt még azt hittem, hogy az a 2 perc, amit tekertem rajta próbaképp, az csak "véletlenül" volt fárasztó. Hát most rá kellett jönnöm, hogy nem... :-((( 

Ma 5 kemény percet sikerült tekernem és iszonyatosan elfáradtam. A kondim a béka sejhaja alatt van. Ez szörnyű és egyenesen borzasztó. :-(((

Tavaly, amikor csináltam a diétámat, 40-60 perceket tekertem. Most meg 5 perc után kitikkadtam. Lesz mit javítani magamon...

Szóval továbbra is harcra fel!!! Akik esetleg hasonló cipőben járnak, ne keseredjenek el. Leszünk mi még sokkal jobb kondiban és sokkal jobb formában, csak egy "kicsit" meg kell dolgoznunk érte. :-))

Megosztás a facebookon

Idő hol vagy???

2017. július 14.

Megint eltelt egy csomó idő, mióta nem írtam, pedig annyi minden történt, de egyszerűen nem jutok oda, hogy leírjam Nektek.

A sebemre kapott dolgok fantasztikusan működtek, mert az utolsó orvosi látogatás óta teljesen rendbe jött. Tulajdonképp ugye anno, 2 hete csütörtökön voltam dokinál, hogy receptet kérjek, amikor is a kezembe nyomták az újabb adag ecsetelőt és kenőcsös gézlapokat. Na utána hétvégére szinte teljesen rendbe jött a sebem. Azóta már csak az elszíneződés látszódik a bőrön, amit a sugár okozott, meg nagyon apránként hámlik tovább a bőr, de ez már igazából semmi. Nincs fájdalom, nincs feszülés és én végre újra happy vagyok emiatt, mert szenvedni nagyon nem szeretek. Ez van :-))

Július 3-a egy nagy nap lett megint az életemben/életünkben, mert el kezdtem/kezdtünk diétázni. Igen, kezdtünk, mert a férjem is velem tart. Az kezdő súlyomat nem írnám le, mert látni is borzalmas volt a mérlegen,csak majd a mínuszokat fogom írni. Persze, tudom..., most a gyógyulás volt az első, de higgyétek el, engem ez készített ki a legjobban a betegséggel kapcsolatban. Korábban nem volt éhségérzetem, mert a kicsi fiammal való terhességem előtt az új munkámnak köszönhetően lefogytam 20 kilót 2 hónap alatt, most meg állandóan éhes voltam, de legalábbis mindig tudtam enni. A környezetemben, a barátok, a család mindig cuki volt, mert inkább bíztattak, hogy "nem baj, most az egészség az első, a többi majd megoldódik és lemennek a kilók", de önmagamon érezni és látni a tükörben, ez valami katasztrófa volt számomra. 

Na szóval belefogtunk. Kérdezték páran, hogy milyen diétát követünk. Igazából egy önmagam által szabott menetet szeretnénk követni. Nem vagyok hajlandó drasztikus, mindent megtiltunk diétát csinálni, mert nem akarom, hogy pár hét után belefáradjak. Különben is épp eleget diétáztam anno drasztikusan. Elég volt egy életre. Nekem egyébként még viszonylag könnyebben megy, de a férjemnek sokkal nehezebb. A lényege leginkább az odafigyelés mind minőségre, mind mennyiségre. A mennyiség a férjemnél fontos nagyon, mert ő iszonyat mennyiségeket evett eddig, ha olyat raktunk elé. Amit kiiktattunk szinte teljesen, az a sima cukor és a normál fehér liszt. Ami van itthon helyettük, az a Rohrzucker, más néven nádcukor, Erythrit, Stevia, méz, valamint a fehér liszt helyett tönköly liszt, rizsliszt, kókuszliszt. Tejtermékeknél az utóbbi időben amúgy is a laktózmentes dolgokat vettem többnyire, így ezt folytatom. Egy étkezést igyekszem kiváltani valamilyen fehérje shake-kel. Ez vagy épp foreveres shake, vagy low carb shake. Mikor mihez van kedvem, vagy mikor mi van itthon. Ezek mellett naponta 1-1,5 liter citromos vizet iszok, ez azt jelenti, hogy minden reggel kifacsarok egy darab citromot és a levet illetve a rostokat beleöntöm a flakon vizembe, amit a betegség kezdete óta iszok. Valamilyen szinten "speciális" víz, mert nincs benne fluorid és alacsony a nátrium tartalma, ami a vesének szerintem a legjobb egy kemo kezelés mellett. És bár kemot szerencsére lassan 5 hónapja nem kapok, de a víz megmaradt. 

A diéta szerintem egész jól halad. Múlt héten 2,8kg lement rólam. Persze tudom, hogy ez most még csak víz, de akkor is sokkal jobb.

Július 10-én hétfőn ismét mentem Herzeptin kezelésre. Kíváncsian vártam, hogy mit fognak reagálni a porthomra, mert az utóbbi időben azt vettem észre, mintha kicsit elfordult volna. És igazam lett... így nem totál szemből kellett a tűt beszúrni, hanem kicsit oldalról. Előnye is volt ennek, mert nem fájt egyáltalán. Ahol eddig szúrtak, az már kezdett kicsit érzékeny lenni, így most kicsit pihenhet az a terület.

Természetesen a jól megszokott taxisom vitt és hozott. Haza felé jókat röhögtünk, mert bár a téma érdekes volt, - mellplasztika-, tudott érdekeseket mesélni ő is. No nem a húga, aki két gyerek után szintén kínlódik a melleivel, mert hát tudjuk, hogy a szoptatásnak vannak következményei, hanem amikor meséli, hogy egy 50 feletti, nem túl fiatalos nőnek mindene lóg, de a mellei "állnak", na ez elég viccesen nézhetett ki, no meg persze elég gáz is... De milyen idióta emberek is tudnak lenni. Ha már a melleivel foglalkozik valaki annyira, hogy kés alá is fekszik, akkor talán a többi testrészt sem kellene annyira elhanyagolni, mert a végén rajzfilm figura lesz belőle. Utána meg azon mosolyogtunk, hogy mikről nem tudunk beszélgetni :-)) Sikerül újabban mindig valami érdekes témát felhozni. Nekem meg még jó kis nyelvtanulás is.

Az infúzióm simán lefolyt most is. Sokan voltunk, így szólnom kellett, hogy vegyenek előre, mert mennem kell az oviba a kicsi fiamért. Közben kiderült, hogy szív ultrahangra is kellene mennem, de azt eltoltuk a következő alkalomra. Természetesen tudom, hogy nagyon fontos, de teljesen elfelejtettem és nem beszéltem meg a nagylányommal, hogy menjen az oviba a kicsiért, így ezt most kénytelen voltam halasztani. Bízom benne, hogy mivel eddig is minden rendben volt, így most sincs ez másképp.

Következő kezelés július 31-én lesz, plusz egy ECHO-val!

A héten megint jöttem-mentem. Ezt a bejegyzést is tegnap kezdtem el, de nem tudtam befejezni. Kéne egy kicsit pihenni, de mindig jön valami. Tegnap meg még a várva várt szobabicóm is megérkezett, úgyhogy nem nagyon lesz pihenés. Végre el kezdek mozogni is, így még többet teszek azért, hogy a súlyom visszaálljon a régi kerékvágásba. Nem lesz egyszerű, de addig nem nyugszok, míg újra nem leszek olyan, amilyennek szeretném magam látni.

Időközben egy nagyon kedves ismerősöm családjában is felütötte a fejét pontosan ugyanaz a betegség, ami nekem VOLT, így most igyekszem nekik segíteni. Bízom benne, hogy ha már át kellett ezen az egészen mennem, akkor ennyi értelme lesz, hogy időnként segíthetek annak, akinek szüksége lesz rá. Valamikor megpróbálom majd összefoglalni, hogy milyen vitaminokat és egyebeket szedtem és miket szedek továbbra is. Hiszem, hogy amiről azt gondoljuk, hogy segíteni tud, az valóban megteszi a hatását és segít.

 

Megosztás a facebookon

Na nehogy már azt higgyem...

2017. június 23.

Múlt héten ugye befejeződött a sugarazásom. Már reménykedtem, hogy innentől akkor javulás minden tekintetben, de persze nem így lett. A sebem ahelyett, hogy javulna, inkább egyre rosszabb. Kínlódok vele, legalábbis ami eddig volt rám jellemző, az most nem úgy alakul. A bőröm a sugarazott területen egyre csak hólyagosodik, aztán lejön. Ez ugye nem kellemes, mert hol csíp, hol feszül, hol fáj. Kezeltem azzal a piros ecsetelővel, amit kaptam a klinikán, meg fújom Aloe First-tel, no meg kenem az Aloe vera Gellyvel. Alakul, de nem az igazi. Egyelőre egyre nagyobb terület lesz érintett.

Így tegnap miután a kicsi fiamat bevittem az oviba, elszaladtam a természetgyógyászomhoz. Már úgyis kellett fecskendőt, meg tűt íratni, mert a fagyöngy injekciómhoz elfogytak, de ha már ott voltam, beszéltem vele a sebemről is. Írt fel valami bogyót, de azt javasolta, inkább menjek vissza a klinikára, és ott nézzék meg először. Persze, a protokoll..., értem én. A tervezett pihenős napom sem a tegnapi volt. Ismét autóba ültem és elrobogtam a nagylányomért, csak közben még az AOK-t is útba ejtettem. Ez a betegbiztosító itt nálunk. Felvettem a nagylányomat, aztán irány a klinika. Mit ne mondjak, a vezetés nem a legkellemesebb most, mert a bal karomat nem tudom úgy emelni, ahogy kellene, de a muszáj nagy úr. Ha menni kell, hát menni kell. 

A klinikán azonnal megnézett a doktornő és kaptam még egy kezeléshez való nagyon jó dolgot. Ezt akkor még nem tudtam, de ma reggelre kiderült. Ez egy ilyen kenőccsel átitatott gézlap jellegű, amit ha ráteszek a sebre, akkor egyrészt nem ragad bele semmi, másrészt a leírás szerint segíti a gyógyulást és hámosít. E mellé még kaptam megint plusz ecsetelőt, mert az is fogy rendesen. Aztán abban maradtunk, hogy csütörtökön visszamegyek, hogy ellenőrizze, de ha úgy érzem, hogy javul, akkor nem kell mennem, csak telefonáljak be, hogy minden ok és nem megyek.

Azért ismét ledöbbentem, hogy ez itt így működik... Csak szerettem volna receptet kérni, hogy kiváltsam magamnak a dolgokat, ehelyett a kezembe nyomták csak úgy... Az árát már le se írom...Jó helyen vagyok, vagy jó helyen vagyok??? IGEN!!! Nagyon jó helyen vagyok!!!

Este a zuhanyozásnál a sebemet igyekeztem kihagyni, mert az előző zuhi után nagyon szenvedtem vele. Most egész jól sikerült, aztán leecseteltem és végül ráraktuk ezt az új lapocskát. Hát igen!!! Reggel érezhetően más volt az egész terület. Nem volt annyira kiszáradva, így nem is feszült annyira. Annyira hálás vagyok, hogy minden segítséget megkapok, hogy minden jobb legyen.

Remélem, hogy most már elindul minden a jobb irányba! :-)))

Időközben megkaptam a leszázalékolós kártyámat is, ami átmenetileg ugyan, de sokat segíthet a következő években. Persze sokkal jobb lenne az ilyet meg sem ismerni, de ha már így alakult, akkor legalább védik az embert ebben az országban. 

 

Megosztás a facebookon

Még egy nagy lépéssel előrébb :-)

2017. június 22.

Tegnap végre megtörtént...!

És itt a VÉGE!!! :-)))))))
Meg volt a 28. sugárkezelés is.
Minden rendben volt egészen múlt hét péntekig, amikor is a műtéti sebem már annyira égett volt, hogy elundult a bőröm lefelé. Fájni különösebben nem fájt, de érzékennyé vált, mivel pontosan olyan volt, mint mikor megégetjük valaminket, aztán a felső bőrréteg leválik. Hol feszül, hol levedzik, úgyhogy nem a legkellemesebb. Sőt, akár azt is mondhatnám, hogy a műtét után nem volt ennyire gázos, de ez van. Ezt is túl kell élni.
Hétfőn megmutattam a sugarazás előtt az asszisztensenek, aztán az egyik dokinak. Kicsit megijedtem, hogy majd az utolsó 3 kezelést esetleg elhalasztják, de szerencsére nem így volt. Kaptam egy piros ecsetelőt, ami segíti a gyógyulást. A klinikán a sugár előtt lekezelte a sebet az asszisztens, aztán még a kezembe nyomtak egy kis pakkot, amiben gézlapok, gumikesztyűk és egy original flakon ecsetelő volt, hogy itthon is tudjam kezelni. Tudom, akik a magyarországi tapasztalatokat ismerik, azoknak ez furcsa. Ott többnyire max. felírják receptre a golgokat, aztán lehet kiváltani. Mivel  sokszor a napi teendőkhöz kevés egy egyszerű gumikesztyű, így elég nehéz elképzelni, hogy még adnak is a páciensnek, hogy otthonra legyen neki. Igen..., itt ez is más... szerencsére. 
Hétfőn a sugár után "futottam" a Herzeptin kezelésre. Iszonyatosan sokan voltak, úgyhogy kicsit várni kellett, mert nem volt szabad szék. Aztán persze eszembe jutott, hogy múlt héten csütörtökön és pénteken szabadnap volt a Tageskliniken, így nem is csoda, hogy ilyen sokan voltak.
A súlyom szinte megállt, úgyhogy talán jobb lesz most már, de még a jövő hét hétfőt megvárjuk a diétával. Bizony, várjuk... :-))
A férjem úgy döntött, hogy velem tart a testsúlycsökkentésben. 30kg a minimum, amit le akarok adni, és legalább ennyit a férjemnek is jó lenne. Kiváncsi leszek...
Infúzió után, amikor kihúzták a tűt, kicsit visszavérzett a porth-om. Puklisodott is kicsit, úgyhogy picit "megijedtem", de azt mondta a nővér, hogy nem lesz vele gond, csak lett alatta egy kis haematoma (vérömlemy). Kell neki egy kis idő, de rendbe fog jönni.

Kedden is mentem sugárra, az volt a 27. A karomat nehezen emelem a seb miatt, de kibírtam. Viszont ma egyedül mentem saját autóval, mert a taxisomnak ügyvédhez kellett menni, én pedig nem akartam a főnökével vagy kollégával menni, úgyhogy leboltoltuk :-))
Délután sütöttem egy tepsi zserbót, mert úgy döntöttem, hogy azt viszek megköszönésképpen.

És eljött ismét egy nagy nap!!! 2017. június 21!!!

Ismét egy piros betűs nap. Ráadásul Kata barátnőm szülinapja :-)))
28., egyben utolsó sugárkezelés. Indításnak beadtam az asszisztenseknek a tálca zserbót, aminek nagyon örültek. 
Amíg az öltözőben voltam, folyamatosan hallottam, ahogy zörög a fólia, mikor kivettek a sütiből. Rárepült mindenki, aki ott volt és nagyon-nagyon ízlett nekik. :-))
Kicsit tovább vártam az öltözőben, mert még lefényképezték a sebemet és a sugarazott területet, aztán még a főorvos is ránézett. Annyira nem tetszett neki, de azért megkaphattam az utolsó sugarazást is. 
Utána megkértem az egyik asszisztens csajszit, hogy csináljon már nekem egy fényképet a gépről. Aranyos volt, mert szuper képeket csinált. Nézzétek csak! Mutatok is egyet :-))

Szerintem nem semmi egy gép :-)

Mikor kész voltam, mehettem a főorvossal megbeszélni a dolgokat. Velem volt a nagyobbik lányom, hogy segítsen fordítani, ha szükséges, de túl sok minden nem volt. Miért is lett volna... ezt is jól viseltem. Ez a kis végjáték a sebemmel meg belefér.
8 hét múlva jönnöm kell kontrollra, mert a főorvos látni szeretné, hogy hogyan alakul a sebem és gondolom az elszíneződés, amit a sugár okozott. 
Kontroll tehát augusztus 14. 

A nap hátralévő részében sem unatkoztam, úgyhogy estére jól elfáradtam. A nagylányom kitalálta, hogy csináljam már meg a körmét. Ugyan eleggé fáradt voltam, de megcsináltam. Egyre szebbek lesznek, de még van mit gyakorolni.
Elvileg júliusban megyek egy frissítő képzésre, mert szeretném ezt csinálni, mint "munka".

Szombaton megérkezett az átmeneti leszázalékolásomról a papír, úgyhogy kenyeret tuti nem fogok pakolni. 
60%-ot kaptam, ami sok, de ezt azért, mert figyelembe vették a mellékbetegségeket (pánik betegség és a magas vérnyomás). Hogy valójában mikor veszem hasznát, azt még nem tudom, de azt hiszem jó, hogy ez is meg van most. Persze jobb lenne, ha nem lenne, de ha már így alakult, akkor nem árt, ha van.

Jobb oldalamon a portom környéke pompázik lilás-kékes-zöldes-sárgás színben, bal oldalamon a műtéti terület szép piros és barnás, no persze nem csak a piros ecsetelőtől. Amúgy meg az egész bal mellem "le van barnulva", vagyis kissé meg van égve. De legalább nem fáj. Pontosabban a nagyobbik seb nem fáj, de ma sikerült egy butaságot csinálnom. Le akartam ragasztani a gézlapot, hogy ne csúszkáljon el. No ez nem annyira jött össze, viszont mikor leszedtem a ragtapaszt, az szépen a bőrömet is leszedte egy pici foltban. Hát azt hittem bepi...lek... Csípte minden, amivel hozzá értem. Azóta ezt is ecsetelem, de dél óta nem sokat javult. Kell neki pár nap, hogy jobban legyen...

Facebookon megkönnyeztem a posztomhoz fűzött hozzászólásokat. Annyira aranyosak, akik mindig drukkoltak nekem és gondoltak rám. Hiszem, hogy ez is sokat segített, hogy meggyógyultam és nagyon-nagyon afelé tendálok, hogy legyőztem a betegséget. 
Tart még az utókezelés, de a nagyján most már tényleg túl vagyok!!! :-)))))))

Holnap megyek megint a nőgyógyászomhoz kontrollra. Eltelt az első 3 hónap. Gyanítom a sebeim neki sem fognak tetszeni, de mit tudok tenni?!?! Kezelem, aztán rendbe jön ez is :-))

Megosztás a facebookon

Már a felén túl...

2017. május 30.

Kb. 2 hete nem írtam megint, de a dolgok haladtak a saját medrükben. Volt ez-az, úgyhogy most gyorsan leírom Nektek, mert amúgy állandóan rohangálok, este meg már egyszerűen nincs energiám géphez ülni, telefonon meg nem olyan jó hosszabb szövegeket írni.

A 8. sugárkezelésig minden simán ment, semmi extra nem volt. A 9. alkalommal, május 19-én, viszont amíg vártam, hogy szólítsanak, felfigyeltem egy kicsit nyögdécselős hangra. Nem sokkal később észrevettem, hogy valaki fekszik a váró másik oldalán a székeken. Mellette ott volt egy tolókocsi, így persze már sikerült összeraknom a képet, csak még nem tudtam, hogy mi is a helyzet. Sokat nem kellett várni, hogy kiderüljön, mert jöttek a kezelő asszisztensek és szóltak a néninek, hogy fel kellene kelni és beülni a tolókocsiba, hogy be tudják vinni a kezelésre. Mindezt persze a tőlük megszokott kedvességgel, ami mindig jó érzéssel tölt el. No ami utána jött, az már nem volt annyira kellemes sem látványra, sem érzésre. Egy kb. 50 év körüli néni volt, aki iszonyatosan le volt már fogyva és nagyon-nagyon rosszul nézett ki. Bevitték, aztán nem sokkal később kihozták, mert ugye a kezelés összesen 2-3 percig tart. Akkor már majdnem szemből láttam, de inkább kihagytam volna, mert iszonyatos érzés fogott el. Nem is tudom, hogy hirtelen mi járt a fejemben, csak nagyon-nagyon sajnáltam szegényt. Egy fiatal lány volt vele, talán annyi idős lehetett, mint a nagylányom. Arra emlékszem, hogy a gondolataimban az forgott, hogy az én gyerekeim nem láthatnak ilyen állapotban. :-( Pedig tudjuk, hogy ez nem feltétlenül rajtunk múlik, de akkor is.

Nem sokkal később engem is behívtak. Az agyam zakatolt, a szívem kalapált, de ugye nyugodtan kellett feküdni, mert mozogni egyáltalán nem szabad a kezelés alatt. Na ez akkor nekem alig ment. Sőt, a vége az lett, hogy az utolsó két besugárzásnál az egész testem összehúzódott és csak amikor a gépet kikapcsolták, akkor ernyedtem el. Erre persze beindult a pánikom, amit igyekeztem magamban mormolással legyőzni. Az érzést nem tudtam hova tenni, mert eddig ilyen nem volt. De azt éreztem, hogy iszonyú feszültség lett rajtam az egész történéstől. 

Hazafelé a taxiban meséltem a taxisnak, és majdnem elsírtam magam, annyira megviselt ennek a beteg néninek a látványa. Nagyon rossz állapotban volt, szerintem nem sok lehet neki hátra. :-((

Innentől kezdve a mai napig a feszültség rajtam van. A vérnyomásom szórakozik, mert többször felment 150-160-ra, és vibrál a szemem meg úgy mindenem. Próbálok kikapcsolni, de elég nehéz, úgyhogy párszor be kellett vennem egy fél szem nyugtatót, ha nem akartam, hogy a pánikroham kitörjön. A kezelések nehezebben mennek azóta, mert folyton figyelnem kell, hogy ne mozduljak meg. És persze amikor meghallom a gép hangját a besugárzás alatt, olyankor húzódnék össze, de szerencsére már egyre kevésbé. Próbálom a kéz- és lábujjaimat mozgatni olyankor, meg igyekszem számolni magamban. Valahogy muszáj túl lenni rajta.

Közben a súlyom még mindig felfelé halad. Tegnap voltam megint Herzeptin kezelésen, mert most a péntek szünnap volt, így átrakták hétfőre. Az ottani mérleg sem a barátom... :-((

Ettől függetlenül vasárnap kimentünk a Fildoradoba strandolni a kicsi fiunkkal meg a legkisebb lányommal. Kb. 27 éve nem voltam strandon, és fürdőruha is 13 évvel ezelőtt volt rajtam utoljára, amikor a legkisebb lányommal terhes voltam és a saját kertünkbe tudtam kifeküdni egy kicsit a napra. De emberek közé régóta nem mentem. Na most sem kell ám extra változásra gondolni,mert olyan fürdőruhát vettem, aminek majdnem térdig érő szoknyás része is van, plusz felvettem egy nagyon vékony valamit, hogy se a felkarom, se a vállam ne látszódjon. A berajzolt vonalaim így is látszódtak valamennyire, úgyhogy volt pár ember, aki erősen megnézte, de az annyira nem is érdekelt. Lubickolni és napozni nekem még nem szabad, úgyhogy csak kísérgettem a törpémet és csak a baba medencébe léptem bele vagy ültem a medence szélén. A férjem meg a lányom viszont folyamatosan a vízben voltak és szemmel láthatóan nagyon jól érezték magukat.

Alig várom, hogy végre el kezdhessek normálisan diétázni, és nagyon bízom benne, hogy legalább egy 10 kiló gyorsan lemegy, mert egyre nehezebb mozogni ekkora túlsúllyal. Nem is tudom elképzelni, hogy sok még nagyobb ember hogyan tud létezni. Nekem ez is iszonyú..

A mellemben a göb "szépen" növekszik emiatt megint kicsit feszül, ha felemelem a karomat, de ezt mondták, hogy várható. A bőröm is kezd elszíneződni, de még nem vészes. Sugár után sokszor benyilall az a terület, ahol az egész dolog volt, de még elviselhető.

Múlt héten voltam bent a biztosítóban és megkérdeztem, hogy ezzel a betegséggel meddig tudok egyáltalán itthon lenni. Mikor kezdhetek aggódni... De a hölgy azt mondta, hogy másfél évig simán, úgyhogy ne stresszeljek rajta, előbb gyógyuljak meg. Menjek REHA-ra, hogy teljesen talpra álljak, stb... Az én munkámat meg amúgy is el kell felejtenem, mert az nem nekem való innentől kezdve. Hát reméljük a legjobbakat.

Tegnap volt a 14. sugárkezelés, tehát a felén túl vagyok. Innentől mehet a visszaszámlálás. :-))

Megosztás a facebookon

No akkor indulás...!

2017. május 14.

Ezen a héten sikerült tovább lépni megint. Végre-végre eljutottunk ide is...

Kedden, 9-én elkezdtük végre a sugárkezelést. Izgultam? Naná, mert ez is egy új dolog. Nem tudtam, hogy milyen lesz, még akkor sem, ha olvastam róla.

Évivel mostanában nem sikerült beszélnem, így nem tudtam kifaggatni, mert a saját életét próbálja egyenesbe hozni, amihez szívemből drukkolok neki. Talált egy új Társat, akivel Angliába költöztek. Meglepődtem rendesen, amikor megtudtam, de hát miért ne. Ha van lehetőség menni, akkor sajnos tényleg egyre többen elhagyják Magyarországot. És meg tudom érteni. Ő ugyan otthon győzte le a betegséget, de utána igyekezett sok-sok embernek segíteni, viszont nem értékelték a munkáját, amit önkéntesként belerakott. Pedig rengeteg energia és idő volt. Nyilván volt benne pozitív eredmény is, de a "fejesek" nem támogatták kellőképpen, pedig sokszor talán az ő munkájukat is megcsinálta. Ember maradt és nem a pénz hajtotta, nem úgy, mint sok más illetékest. Sajnálom, hogy falakba ütközött, de nagyon remélem, hogy egy másik országban értékelni, tisztelni és becsülni fogják azt, amit tesz. Magyarországra nézve sajnos ez megint egy negatív dolog.

Visszatérve a kezelésemre... Szinte percre pontosan szólítottak, hogy fáradjak be a 2-es kabinba. Ez tulajdonképp egy kis öltöző. Mint később megtudtam, a főorvos jött, elmondta, hogy mit kell tennem, illetve megkérdezte, hogy van e kérdésem. Mivel különösebb nem volt, csak annyit kértem, hogy kicsit lassabban beszéljen, mert a nyelvet most tanulom, így nem tudok olyan gyorsan fordítani. :-) Mosolygott, majd mentünk a hiperszuper géphez a kezelő terembe. Hát nem semmi... Majd megpróbálok fényképet csinálni róla és megmutatom nektek.

Doki bácsi szólt a két segítő asszisztensnek, hogy lassabban beszéljenek majd, mert még nehezen értem a nyelvet. Azért ez olyan jól esik ám ilyenkor, hogy ennyire odafigyelnek. Bár az elmúlt 9 hónapban végig ezt tapasztaltam a klinikán. Hálás vagyok minden pillanatban, hogy ha már utol is ért ez a betegség, akkor itt és ilyen Emberek között.

Az első kezelés kicsit tovább tartott, de ezt mondták is. Megint bejelölgettek, húztak rajtam sok-sok vonalat. A korábbi jelölésekről a kicsi fóliákat leszedték, így már csak az újabb vonalakhoz igazították a gépet. Érdekes hangja volt, hol ilyen, hol olyan. Forgott erre, forgott arra. Kattogott, zizegett, ciripelt. Amikor az első erősebb ciripelése volt, amiről gyanítom, hogy a besugárzás hangja, akkor érdekes égett szagot éreztem, mint mikor megég a bőr. Érezni semmit nem éreztem, csak a szag volt. Aztán ez elmúlt, többször nem volt. Mozdulatlanul feküdni fél órát azért nem volt olyan egyszerű. A végére kezdtem elzsibbadni, de csak túléltem :-))

A kezelés előtt megkaptam a Plan-t, amin az összes kezelés fel volt sorolva, hogy hányadikán mikorra kell jönni. Eszerint a 30 kezelés helyett "csak" 28 lesz. Úgy látszik, hogy talán az is elég lesz. Bízom bennük, hisz eddig nekem csak jót tettek.

Miután végeztem, robogtam ki a taxihoz. A sugarazás alatt megvár, nem megy el, mert felesleges lenne. Így nekem sem kell pluszban várni és neki sem kell plusz köröket futni. Mindenki jól jár. Reggel egyébként jól meglepődött, mert nem parókát vettem fel, hanem sapit. Megkérdezte hol a hajam, kihullott e, mire mondtam neki, hogy már régen, még szeptemberben. Jót nevettünk, mert ő azt hitte, hogy a parókám a saját hajam :-))

A hazafelé úton végig ásítoztam. Lehet, hogy ez lesz nálam az általános?!?!

Szerdán, csütörtökön és pénteken is mentem a kezelésekre. Ezek már csak kb. 3 perces kezelések voltak, úgyhogy nagyon hamar végeztem. Ráadásul amikor odaértem, szinte azonnal be is hívtak. Először furcsa volt, aztán rájöttem... Amikor anno bejelentkeztem az egészre, a recepciós csinált rólam fényképet. A váróban fel van szerelve egy kamera, így látják pontosan, hogy melyik páciens érkezett meg a kezelésre, így pikk-pakk behívják. Ugye milyen furcsa??? Így is lehet ezt csinálni. Nekem nagyon tetszik. Újabb plusz pont a klinikának!!! Csütörtökön kaptam egy cetlit, mert 4db kezelés időpontját módosították. Sebaj..., van ez így. Így is a végére fogok érni.

Csütörtökön nem a saját taxisom volt, hanem a főnöke. Hát..., nagy gond nem volt vele, de a "saját" taxisomat jobban szeretem. Péntekem mondtam is neki, hogy nem jött be a főnöke. Nem tetszett, ahogy vezetett. Persze én elég érzékeny vagyok a vezetési stílusra, de ez van. Azért kértem, hogy ezt a főnöknek nem mondja el :-)))

Pénteken a kicsi fiamat át kellett vinni a nagylányomhoz, mert a kezelés délután 15:15-kor volt, így nem tudtam hova tenni a törpét. A taxisommal meg szerencsére meg tudtam beszélni, hogy útközben megállunk a nagylányomnál, és majd visszafelé szintén. Jó fáradt volt mindenki. Mint kiderült, a taxis aznap nem dolgozott, csak engem vitt meg hozott. Rendes volt tőle, hogy nem passzolt le, de azért mondtam neki, hogy bocsi :-))

Amit eddig tapasztaltam a kezelések után, hogy elálmosodtam mindig. Hazafelé a taxiban végig ásítoztam. Az első kezelést kivéve mindegyik után a műtött terület nyilallgatott párszor, de tulajdonképp ennyi. Bízom benne, hogy ez a továbbiakban is így marad, bár a komolyabb mellékhatások a bőrön állítólag 2-3 hét múlva jelentkeznek. Mi van még??? A sugártól semmi, csak a korábbi Taxol kemotól egy-egy körmöm még csak most kezd elválni a körömágytól. Nem fáj, csak látszik, hogy válik szét a körömlemez. No meg az orrom megint sebes. Szerencsére nem annyira, mint a múltkor, mert nem is vagyok annyira náthás, de úgy látszik, hogy egyelőre kevesebb hatás is elég, hogy rosszabb legyen. És ami még furcsa, és csak az elmúlt pár napban vettem észre, hogy kevesebbet tudok enni. Nem fér belém annyi kaja, mint eddig. Ez persze nem baj, csak meglep... Jó lenne, ha a kilóim is elindulnának lefelé.

Vasárnap estére a vonalaim kissé megkoptak, úgyhogy holnap rajzolhatnak újra. Megpróbálom meglesni, hogy milyen filcet használnak. Hiába vigyázok a zuhanyozásnál, mégis elhalványodnak, lekopnak. Remélem azért nagyon nem fognak haragudni. :-))

 

Megosztás a facebookon