Én sem vagyok mindig topon...

2017. szeptember 17

Holnap lesz 1 hónapja, hogy utoljára írtam, pedig történt ez-az, csak éppen el vagyok teljesen havazva.

3 héttel ezelőtt csütörtökön vagy pénteken arra ébredtem, hogy kapar a torkom. Másnapra el kezdtem köhögni, majd tiszta nátha lettem. Az oka mindössze annyi volt, hogy ventilátor mellett aludtunk, mert meleg volt. Én kis naiv, azt gondoltam, hogy szokásomhoz híven pár nap alatt rendbe jövök. Na ebben most csalódnom kellett. Mert hogy a kemo óta nem megy ám olyan gyorsan a gyógyulás, bármit is teszek.

8-án mentem a következő Herzeptin kezelésre, de egy kicsit tartottam tőle, hogy esetleg nem kaphatom meg. Szerencsére, mivel lázam nem volt, így megkaphattam, csak kicsit lassabban folyt le. Az oviból el is késtem kicsit, de menet közben odatelefonáltam, hogy kések 5 percet, így nem volt gond.

Teltek a napok és én még mindig nem voltam az igazi. Elugrottam a háziorvoshoz, de mivel a tüdőm, a torkom és a fülem is rendben volt, így a köhögésre kaptam egy kis Bronchikumot. Azt mondta, ha hétfőig (11-ig) nem javulok, akkor menjek vissza, mert úgyis mennem kellett a táppénzes papíromért. Én akkor azt éreztem, hogy mintha kicsit jobb lenne, úgyhogy nem is mentem be hozzá, csak a papírt kértem el. De valahogy továbbra sem akartam rendbe jönni, így csütörtökön visszamentem, mert egyre jobban köhögtem és tartottam tőle, hogy nagyobb lehet a baj, akár egy szövődmény miatt.

14-én délelőtt nőgyógyásznál voltam kontrollon. Minden rendben volt szerencsére, de megkért, hogy legyek szíves oltassam be magamat influensa ellen, mert az én szervezetem most nem tud úgy védekezni, ahogy kellene, és ha egy náthából nem tudok 3 hét alatt kilábalni, akkor mi lenne egy komolyabb influenza esetén... Hát végülis igaz...

15-én pénteken visszamentem a házi dokihoz és a megérzésem sajnos nem csalt. Ráhúzódott a tüdőmre a nátha és a köhögés, úgyhogy kaptam egy kis antibiotikumot, amit 10 napig szednem kell. Ezen kívül kaptam egy kis ACC-t, hogy a köhögés is könnyebben menjen, mert a reggelek meg a délelőttök katasztrófálisak szoktak lenni. Ha a köhögés elindult, majd meg fulladtam, vagy éppen majdnem sikerült kiadni magamból a semmit, mert hát reggel az üres gyomorral mi is jött volna ki belőlem. 

Hétvégére már azt éreztem, hogy semmit nem akarok csinálni, de aki ismer, az tudja, hogy az nem én lennék. Szombaton elmentem egy kisebb képzésre a Tupperware-hoz, mert valahogy nekem ott kell lennem minden alkalommal, amikor csak lehet :-)

Tanulok és próbálok fejlődni, no meg próbálom fejleszteni mind a csapatot, mind az üzleti részét. Kicsit nagyobb terveim lettek vele, mint amikkel elindultam 6 héttel ezelőtt. De nem baj, remélem, hogy sikerül megvalósítani mindent. Most éppen a Team Manager-i autóra hajtok és ehhez nem csak forgalom kell, hanem ügyes csapattársak is. Szeretek csapatban dolgozni, úgyhogy remélem, hogy akik velem tartanak majd, azok hasonlóan gondolkoznak.

Szedem az antibiotikumot és a hurutoldót. Remélem, hogy sikerül már végre meggyógyulni, mert dolgom van. Nem érek én rá betegeskedni. De úgy látszik, hogy sokkal jobban kell magamra ügyelni. 

Közben jár az agyam, hogy mit hogy fogok megoldani, mert azt tudjuk, hogy a munkahelyemre már nem fogok visszamenni. A munkaügyiben voltunk érdeklődni Adri barátnőmmel. Orvosi indokkal simán fel tudok mondani úgy, hogy kaphatok azonnal segítséget, csak még azt nem tudom, hogy mi alapján számolnák ki. No meg én ugye dolgozni szeretnék. Mind a Tuppert, mind a körmözést és a többi dolgot belevéve. Mert ugye az is biztos, hogy nem egy lábon fogok állni, ahogy mindig is több dologgal foglalkoztam egyszerre. :-)

15-én volt 1 éve, hogy megkaptam az első kemot. Ezen is túl vagyok.

Remélem, mire a következő bejegyzést írom, addigra teljesen meggyógyulok, mert már nagyon elég a betegeskedésből. 

Megosztás a facebookon