Amikor nem én irányítom magamat...

2016. november 8.

Múlt héten ilyenkor írtam, hogy nem kell nyugtató, milyen szuper... Na ez sem tartott sokáig, de csak mert már begőzöltem, hogy még mindig nem vagyok a régi.

Szerdán a férjem újra dolgozni ment a "kényszerszabi" után. Már nagyon várta, kezdett besokallni az itthonléttől. Anyukám is aznap este indult viasza Magyarországra, úgyhogy volt miért kavarognia a fejemnek. Naná, hogy ez csütörtökre ki is ütközött. Se szó se beszéd, beindult a pánikom. Lezsibbadtam, szédelegtem, vert a szivem ezerrel. A vérnyomásom 155/95 volt, úgyhogy jöhetett a nyugi bogyó. Aztán hívtam Zsuzsit, hogy nyugtasson meg, ez "normális". Beszélgettünk vagy 10-15 percet, és a végére ugyanazt hoztuk ki a dologból, amire én is tippeltem: elhúzódó gyengeségem mögött minden ott volt, ami csak lehetett. Sokkal kevesebbet ittam, mert undorodtam a víztől, itt volt a család, én pedig nem tudtam rendes házigazda lenni, plusz a férjem is kezdett az új munkahelyén és még a náthám is... Nem csoda, hogy nem úgy javulok, ahogy szerettem volna. Na ezeket a napokat nagyon nem szeretem... Én jól akarok lenni pikk-pakk. Persze bergévi is mindig türelemre int és mindig dícsér, hogy milyen szuperül viselem. Pedig ilyenkor nem ezt gondolom. De mindig tud valami olyat mondani, amivel jobbnak látom a dolgokat.

Péntekre azért már jobb lett a helyzet, szombaton meg már képes voltam talpon maradni egész nap. Reggel megérkezett a férjem lánya is, úgyhogy mostantól ő fog besegíteni, amikor szükséges. Délután elugrottunk a nagyfiamhoz, ahol sikeresen belenyúltam az egyik legélesebb késébe. Azóta eltelt 3 teljes nap és a vágás még mindig nem gyógyult be. Komolyan durva, hogy a kemonak ilyen mellékhatása is van, hogy a sebek nem gyógyulnak. Én..., aki a császár után már másnapra összeforrt hasi vágással jött-ment... Most meg egy kicsi vágás az ujjamon és nem forr össze a sebszél... Azt hiszem, ezeket az apróságokat nehezebben viselem. Hülyeség nem???

Tegnap el kezdtem olvasgatni a neten a következő típusú kemoval kapcsolatban. Az EC-ből még 1-et kapok, aztán jön a Taxol. Bergévi szerint azt jobban fogom viselni. A neten meg rosszabbakat olvastam. A végén inkább abbahagytam, mert éreztem, hogy kezdek agyalni miatta, és az érzéseim inkább aggódásba csaptak át. Azt meg nagyon nem szabadna, de legalábbis mellőzni kéne. 

A fagyöngy injekcióknak már végre vannak látható és érezhető reakciós tünetei, aminek a doki ma kifejezetten örült, mikor kontroll vérvételen voltam. Bízom benne, hogy a hatása is ugyanígy meg lesz.

A puffadásom annyit javult, hogy a gyomrom már kimarad..., már "csak" a hasam puffad. Apró örömök az Életben :-)

 

Megosztás a facebookon