Amikor olyat kapsz, amire nem is számítasz...bergévi!!!

2016. szeptember 6.

Eltelt pár nap, mióta kijöttem a klinikáról. A fejfájásom elmúlt és a szédelgéseim is. Drága nagylányom, bergévi (Ő Évi, de ebben maradtunk időközben, hogy róla így fogok írni) és az flp-s doktornő szerint az étrendi változásomnak lehet nagyon köze a szédelgéseimhez. Mert ugye erőteljesen lecsökkentettem a szénhidrát bevitelt is, hozzáadott cukrot meg egyáltalán nem használok. Persze azért ennek pozitív hatása is van, mert lassan 5 kiló mínusznál tartok. A vérnyomásom is visszaállt a régi kerékvágásba.

A mellem fájdogálása szinte pont 14 napra múlt el a biopsziától számítva. Viszont az utóbbi napokban azt vettem észre, hogy nyilalgat a csomó. Amellett, hogy továbbra is nől, még ez is... Van egy sejtésem, amit bergévi is megerősített, hogy azért nyilalgat, mert éheztetem és próbál harcolni. Na de tőlem nem fog enni kapni, az tuti!

Közeledik a kezelés kezdete, úgyhogy nagyon izgulok. Holnap megyek és beültetik a Porthot. Utána menni kell a megbeszélésre. Nagyobbik lányom(a középső), jön velünk, hogy ha esetleg valamit nem értenék, akkor tud segíteni. Ő sokkal jobban beszéli a nyelvet, mint én. Irigylem is emiatt az összes gyerekemet.

Hétvégén a férjem a gyerekekkel kifestette a nappalit és a gyerekszobát, most hétvégére meg a hálószoba van betervezve, így mire kezdődik a kemó, a lakás tiszta és friss lesz. Ez is jó lesz. Jó érzés a tisztaság, bár én nem vagyok és soha nem is voltam egy tisztaság mániás, de az utóbbi időben jobban zavar a kupi. Pedig a törpénk mellett nem sok esélyünk van. Egyik helyen rendet rakunk, megy a másik helyre, ha ott is rendet rakunk, megy vissza. Tipikus körforgás... De majd csak kinövi :-)

Ma délelőtt hatalmas meglepetésben volt részem. Olyan gesztust kaptam, amire nem számítottam, de nagyon-nagyon sokat jelent most ezekben a pillanatokban!!!

Bergévi kijön hozzám(!!!), hogy velem legyen az első kemó kezelésen és utána itt marad 1-2 napot velem. Bőgtem az örömtől, mert annyira jól esett, hogy így áll hozzám. Amikor elmondtam a férjemnek, azt éreztem, hogy most egy kicsit ez őt is megnyugtatta. Mert itt lesz velem egy olyan ember, aki nem csak beszél a dolgokról, de saját tapasztalatból tudja amit tud. 

Egész nap lelkesített a gondolat. Nem tudom eléggé meghálálni bergévinek. Ő azt mondta, ha meggyógyulok, az neki pont elég lesz. Hát naná, hogy meggyógyulok!!! 

A suliban nem voltunk legjobb barátnők, csak simán el voltunk, jóban voltunk, mint osztálytársak. És erre 25 évvel később, miközben a 25 év alatt semmit nem tudtunk egymásról, most ilyen közel kerültünk egymáshoz. Hihetetlen, hogy egy betegség mire képes az emberek életében. Örökké hálás leszek, amiért bergévi így mellettem áll és ennyit segít.

KÖSZÖNÖM bergévi!!!!! :-)

Megosztás a facebookon