Megint egy évforduló :-)
2018. február 24.
Hónapok óta nem írtam, pedig terveztem, de úgy gondoltam, hogy ma már mindenképp muszáj. Miért? Mert pontosan 1 évvel ezelőtt kaptam az utolsó kemo kezelést. És ez fontos évforduló az életemben. Bár mióta beteg VOLTAM, azóta sok-sok évfordulóm lett :-)
Mi is történt az előző bejegyzés óta? Nagyon-nagyon sok minden. Szerencsére többnyire jó dolgok.
Anno küszködtem a náthával, köhögéssel, ami végül 8 hétig húzódott. a 10 napos antibiotikum kúra sem használt, így kértem egy mellkas rtg-t. Akkor derült ki, hogy bronchitisem lett. Nagyon féltem, hogy valami maradandó dolog lesz belőle, de 8 hét után csak kimásztam belőle. Életemben nem volt még bronchitisem, hát most sikerült összeszedni. Remélem, hogy ez is egy olyan dolog, ami el fog kerülni.
November 2-án mammográfia és ultrahang kontrollon voltam. Izgultam? Igen! De szerencsére minden rendben volt. 6 hónap múlva ismét mennem kell, de ez legyen a legnagyobb gondom :-)
December 1-ig továbbra is kaptam 3 hetente a Herzeptin infúziót. Azokkal is minden rendben volt, aztán az utolsónál megbeszéltük, hogy a porth-ot majd 3 havonta át kell mosni, úgyhogy március 2-án megyek az első átmosásra. Azt mondta a doktornő, hogy ha bármikor gondot okozna vagy zavarna, akkor ha úgy szeretném, kiveszik, de amíg lehet, addig inkább bent maradna, mert ugye 5 év az 5 év... Ezt a betegséget 5 év után számítják gyógyultnak. Addig viszont az a jobb, ha a porth bent van, ha bármi olyan történne, ami NEM FOG!!!
Írtam már arról, hogy nyáron el kezdtem a Tupperware-val újra foglalkozni, és hogy mekkora terveim, céljaim lettek :-))
Nos az első nagy célom meg lett!!! :-)))
December 24-e helyett 17-én sikerült elérnem azt a szintet, amivel megszereztem a Team Manager-i autóra a jogosultságot. Jupppiiiiii!!! :-))))))))))))))))
Január 25-én pedig át is vehettem a vadi új autót, ami gyönyörű és olyan "új illata" van :-) Büszke vagyok magamra, meg persze a kis Csapatomra is, mert nélkülük nem ment volna, hiszen ez csapat munka :-)
Amúgy mi is van velem?!
A kilóimat leszámítva meg vagyok. Ezzel kapcsolatban sajnos nem jött be az orvosok jóslata. Nem kezdtek el lepotyogni..., ragaszkodnak hozzám :-(
Időnként lemegy rólam pár kiló, mert besokallok, de aztán megtorpanok, utána pedig visszajön minden. Azon gondolkoztam, hogy lehet, hogy ez a tudatalattimból, belülről jön. Mert ugye anno a diétázás és a fogyókúra után jött ki a betegség. Az orvosok is azt mondták, hogy nem fogyhatok gyorsan... Szóval mintha félnék kicsit...
A műtéti terület környékén még mindig van egy göb, de már egyre kisebb. És van még érzéketlen terület is. Lehet, hogy az úgy is marad, de a göb állítólag majd szép lassan felpuhul. Ami viszont furcsa, bár állítólag ez is normális, hogy nyomásra tompán fáj tulajdonképp az egész mellem. Erre viszont nem tudtak időt mondani, hogy ez mikor múlik el.
Novemberben kihoztuk Magyarországról a kutyámat, mert sajnos volt Anyósom és Apósom is elhunyt. Azóta mindennaposak a séták, jó időben meg a hatalmas séták. Szoktam gyorsabb tempóban is gyalogolni, de még így sem megy úgy. Most adtam még pár napot magamnak, legyek túl a szülinapomon, aztán ismét próbálok komolyabb változást kezdeményezni, mert ez így tarthatatlan.
A hajam... na az a másik katasztrófa :-D Növöget, de valamennyire göndör és nem áll sehogy. A színe is borzalom, bár azon viszonylag könnyű segíteni, csak egyeztetnem kell a fodrásszal. :-)
A szemöldököm még nem az igazi, viszont az arcom szinte minden területe olyan, mintha pihés lenne, gyanítom a hormonháztartás miatt. Erre majd megpróbálok rákérdezni legközelebb a dokinál, ha nem felejtem el.
A munkahelyemet ott hagytam, felmondtam. Kiváltottam a kisvállalkozóit, hogy tovább tudjam fejleszteni mind a tupperezést, mind a műkörmözést.
Mellette ami még eszembe jut, mint mindig :-) És persze a cél még a nyelvtanulás. Vissza akarok menni idén a nyelvsuliba, hogy befejezzem a tanfolyamot.
Nagyjából ennyi van most velem. :-)
Igyekszem nem eltűnni és időnként írogatni. Messze még az 5 év, és bárcsak már ott tartanék ugyanúgy "minden tiszta" lelettel, de bízom benne, hogy pikk-pakk eljön. :-)
Mert a jelszóm továbbra is: NEKEM ÉLNEM KELL!!!
Megosztás a facebookon