Második sorozat 1.

2016.december 13.

Eltelt már jópár nap, mióta írtam. Talán már néhányan hiányolták is a bejegyzéseket. Szerencsére köszönöm szépen, teljesen jól vagyok! Újabban megint hódolok egy régi szenvedélyemnek és az szinte minden szabadidőmet elvesz, amit persze nem bánok. Hogy mi is ez? Semmi extra, csak horgolok. Most éppen minion párnákat, ami a kicsi fiam párnájával kezdődött. Ami nem is lett igazán tökéletes, mert a szemeit nem közvetlen egymás mellé raktam, de pár embert így is megfogott. A következménye pedig az lett, hogy felkértek további párnák készítésére. Ezek persze nem ugyanolyanok lettek, hanem tényleg inkább minion figurák, de cukik és egyre többen kérik. Vannak más jellegű felkérések is, úgyhogy most elmerültem ezekben. Élvezem minden percét, ahogy alakulnak a darabok a kezeim közt. Jó érzés alkotni és most úgy érzem, hogy ezt akarom csinálni. Életemben először sikerült megvalósítani az adventi koszorúmat is, ami szerintem szép lett.

Mit ki nem hoz belőlünk egy-egy betegség?!?! :-)

Lezárult az első szakasz a kezelésemben és nagyon de nagyon örülök, hogy úgy viseltem és kezeltem a dolgokat, ahogy. Ennél jobban talán nem is lehetett volna, de ez nem is volt fontos. Mindegy, hogy hogyan, csak legyünk túl rajta és gyógyuljak meg. Ami persze nem teljesen így van, hiszen nem mindegy a gyerekek, a férjem, a család miatt. Nekik sokkal jobb, hogy én is jól vagyok. Tudom, hogy mindenki nagyon izgul és aggódik értem, és nagyon féltenek. Őket sokkal jobban megviselte a betegség, mint engem. Múlt héten az újabb szakasz előtt már nagyon izgultam. Új gyógyszerek, új lehetőségek, új mellékhatások. Fogalmam sem volt, hogy mire számíthatok. Persze olvastam sokat, bergévit is kérdeztem, de mégsem tudhattam előre, hogy a testem, a szervezetem hogy fog reagálni. Csak reménykedtem benne, hogy most is minden rendben lesz.

Csütörtökön, december 8-án 8:45-re kellett mennem. Zsuzsi barátnőm, aki amúgy a Filderkliniken dolgozik az onkológián, ő vitt és volt ott velem végig. A lehető legjobbkor alakította úgy, hogy velem tud lenni. Hálás leszek neki mindig! Szokásos bejelentkezés után fel kellett mennem megint kontroll ultrahangra. A doktornő újfent le volt döbbenve. Kétszer is megkérdezte, hogy van e "clip"-em, azaz minta a daganatból, mert hogy már csak a helye látszódik. Konkrétan azt mondta, "schon weg"..., azaz már nincs, már elment, eltűnt... Ezek után nem csoda, ha én is elpityeregtem magam. Olyan jó látni, hogy döbbenetet tudok okozni :-)

Ultrahangról irány vissza az onkológiai Tagesklinikre, ahol a kezelést kapom. Zsuzsi bejött velem a doktornőhöz a megbeszélésre, így pár olyan dolgot is meg tudtam kérdezni, amivel amúgy gondban lettem volna, mert Zsuzsi fordított mindent, amit én nem tudtam. A szívemet ellenőrzik majd a kemok után. A műtét pedig előreláthatólag az utolsó kemo után 2-3 héttel lesz. Mivel a reggeli ellenőrzések és a megbeszélés elhúzódott, így csütörtökön csak a Taxolt kaphattam meg. A Herceptinnel várni kellett volna 1-1,5 órát, mire el kezdhető, de akkor nagyon elhúzódott volna az egész, mert hogy azt viszont 4 óra alatt folyatják le. Ezt a kezelést az antihisztaminokkal kezdik, mert hogy nagyon allergizálhat. Fenistiles infúzióval kezdtük, ami után pár perccel el kezdtem ásítozni. Fogalmam sem volt róla, de aztán Zsuzsi mondta, hogy ez ezt okozza. Döbbenetes volt, hogy mennyire ko lettem. :-) Szépen folyamatosan kaptam az infúziókat, én pedig szerencsére ezeket is olyan jól viseltem, mint a többit. Csak leragadt a szemem :-) Kezelés után Zsuzsi hazavitt, aztán a szokásos 2,5 órámat átaludtam, onnantól pedig minden rendben volt.

Pénteken reggel 8:30-ra kellett mennem, hogy folytassuk az első adag beadását a Herceptinnel. Éppen beestem az ajtón, mert volt egy kisebb dugó Neuhausenben egy rossz lámpa miatt. Egyedül tudtam menni, mert a doktornőt megkérdeztük, és mondta, hogy nyugodtan. No ez hosszú menet volt. 4 óra alatt folyhatott le az infúzió adag, mert ezt is nagyon óvatosan adják be. Közben lett egy kis hőemelkedésem, kicsit kipirultam és az orrom tele lett, mintha náthás lennék. De azt mondta a nővér, hogy ez teljesen normális. Aztán még 1 órát ott kellett maradnom megfigyelésen, de szerencsére továbbra is minden rendben volt velem. Viszont alig vártam, hogy kijussak a friss levegőre. Hazafelé elugrottam a nagyobbik lányomért és még elmentünk vásárolni, mert az újabb minionokba párnabelsőt kellett vennem. Mire haza értünk, totál elfáradtam. Gondoltam lefekszek aludni, de valami mindig közbejött. Végül hajnali 1h-ig befejeztem egy újabb miniont, aztán bevágtam a szunyát.

A hétvégén és azóta is köszönöm, jól vagyok! Mindent tudok csinálni, nincsenek problémák, aminek kifejezetten örülök. Vasárnap beugrottam a munkahelyemre és be is dobtam a kisfőnökömnek, hogy néha visszamennék dolgozni. Na ez majd kiderül, hogy a nagyfőnök mit mond rá, de állítólag nem zárkózott el. Persze nem a régi munkámat, mert azt még nem vállalom, de valami könnyített munkát szívesen csinálnék.

Mivel most pénteken kaptam a második menetet, így ezentúl péntekenként fogok járni kemora. El kell intéznem majd a taxit, mert egyedül nem fogom tudni megoldani a közlekedést az elálmosodás miatt.

A fagyöngy injekciómat is áttettem kedd-csütörtök-szombatra. Nem kell már hetente vérvételre sem mennem, mert a kemo előtt úgyis mindig vesznek vért.

Szóval harcra fel továbbra is! Elkezdtem a második szakaszt, és ezt is ugyanolyan jól akarom viselni, mint a korábbit!!!

Megosztás a facebookon