Egy szakasznak vége...

2016. november 19.

Üdv itt megint, Kedves Olvasóim! :-)

Előző bejegyzésem óta eltelt pár(10) napban szerencsére túljutottam a nemszeretem napokon. Végülis a gyengeség tartott úgy 1 hétig, de az a fránya puffadás a mindennapok részévé vált. Na ezen még kell majd dolgoznom, hogy ezt is csökkentsem, mert lufipocakkal nem olyan jó jönni-menni, meg elviselni mindent. 

Próbáltam rávenni magam, hogy több folyadékot igyak, mert jobban akartam lenni a 4. kemora, és azt akartam, hogy jobban is viseljem a következő napokat. Az előző kemo után nagyon nem voltam kibékülve magammal. Az nem én voltam... Persze, tudom... a kemo... Most ő irányít..., ezt bergévi mindig elmondja. De akkor is! Engem ne irányítson már senki...!!! Na ezek szépséges gondolatok, de talán jobban járnék, ha végre ezt is megtanulnám elfogadni... Csak hát nagyon nehéz...

Mindenesetre csütörtökön, 17-én megint újult erővel mentem a kemora. Eredetileg taxival mentem volna egyedül, de Kata barátnőm pár napja bejelentkezett, és mivel éppen ráért, volt olyan drága és eljött velem, bevitt kocsival, majd utána haza is hozott.

Szokásos bejelentkezés, mérleg.... Aaaaaaaa.....!!! Ordítani és bőgni tudnék, mikor meglátom a kijelzőt. A remek étvágyamnak köszönhetően visszaszedtem a korábban leadott kilókat. Persze ennek a nővérek és sz orvosok inkább kifejezetten örülnek, mert hogy ez a kezelés többnyire padlóra vágja a betegeket, rosszul vannak, fogynak... Na nálam ilyen gond nincs, mert jobb étvágyam van, mint korábban. Lesz mit ledolgoznom majd, ha túl leszek ezen az egészen. Nővérke szerint a gyógyszer, amit kapok a "málnaszörpön" kívül, az okozhat ilyen tüneteket, de inkább ez legyen szerintük. Én meg sokat úgysem tehetek. Legalábbis most nem fogyózhatok, úgyhogy max. oda kell figyelnem jobban.

Doktornőtől megkaptam az új receptjeimet. A 4. kemo az utolsó, amit az EC-ből kaptam. Lezárult egy szakasz, ami igen hatásos kezelésnek bizonyult, szerencsére!!! Legközelebb megint kell mennem kontroll uh-ra, aztán kezdődik a kemo második szakasza a Taxollal.

Kicsit csúszásban voltunk a kezeléssel, de végül időben végeztünk, mert Katának mennie kellett a lányáért. Izgultam, de csak sikerült időben odaérni. 

A kezelés most is simán zajlott. Ettem-ittam, rágcsáltam, ahogy bergévitől tanultam. Még hazafelé is jól voltam, de aztán itthon nagyon gyorsan el kezdett húzni a fejem. Mivel a törpémre vigyáz a férjem lánya, így nyugodtan lefeküdhettem a szokásos 2 órámra aludni. Utána kelni kell mindig, mert be kell vennem a vesémre a gyógyszert. Ébredés után a fejem még rosszabb lett és még a gyomrom is el kezdett megint fájni. Múltkor nem kellett bevennem a gyógyszert, amit korábban felírt a doktornő, de most használtam. A férjem nem sokkal később haza ért, és mivel levest szerettem volna enni, így leugrott a boltba, vett néhány hozzávalót, aztán gyorsan összeütötte nekem a levest. Nagyon jól esett, és estére egész jól lettem.

Pénteken reggel megint jól voltam, aminek kifejezetten örültem. Persze azért pihentem, feküdtem, mert a kicsire van aki figyel szerencsére. Nagy segítség most a férjem lánya. Bár a biztosítóval még nem tudtuk lezongorázni, hogy ő legyen a Haushaltshilfe, azért csak megoldjuk valahogy. 

Mivel egész sokat tudtam és tudok pihenni, így egész jól érzem magam. Persze sokat ilyenkor még nem jó állni, mert lever a víz, vagy épp azt érzem, hogy ég a fejem, de klasszisokkal jobb a helyzet egyelőre, mint s múltkori kezelés után. Még főzni is besegítettem, bár a boltból haza érve lefeküdtem kicsit, majd aludtam vagy 2,5 órát.

Éjjel befejeztem a kicsi fiam minionos párnáját. Cuki lett :-) Persze ezek után még rendelést is adtak, úgyhogy dolgozhatok tobább. Kell még egy-két figurát vagy figurás párnát csinálnom.

Megosztás a facebookon