Meglepetés biopszia...

2016. november 1.

5 nappal a 3. kemo után most már "illik" írnom valamit :-) Hogy is volt, mint is volt... Na és mi volt utána...

Múlt héten csütörtökön, 27-én ismét eljött a kemo napja. Aznapra volt időpontom egy kontroll ultrahangra is, mert mióta elkezdtük a kezeléseket, még nem néztek rá a daganatra. Persze emiatt különösebben nem aggódtam, mert olyan rohamtempóban zsugorodott, hogy inkább csak örültem a javulásnak. Elsőként mentem az ultrahangra, de ott a magyarul beszélő asszisztens hölgy mondta, hogy először inkább menjek a vérvételre, azt dobjam be a laborba, aztán menjek az ultrahangra, addig is elkészül a laboreredmény. Így tehát mentem a kemos részlegre bejelentkezni a szokásos módon. A súlyom..., aaaaaaa... Most, hogy a férjem itthon volt velem és többet tudtam pihenni, na ez mindjárt meglátszott... Hopp vissza 2,5 kiló. Aminek persze a nővérek meg az orvosok örülnek, én már annál kevésbé. De sebaj, majd javítok a helyzeten. Utána ismét megkaptam az aznapi tűmet, lekapták a vért, aztán mehettem a laborba, majd vissza az ultrahangra. Gyorsan be is hívott a doktornő, aztán vizsgált... És..., először csak pislogott és alig tudott megszólalni. Aztán csak azt mondogatta, hogy ez milyen szuper és nagyon jó, és hogy mennyire gyorsan reagált a kezelésre... Miután kész voltam, irány vissza a kemora. Ott vártam egy kis ideig, majd jött a nővérke, hogy menjek már vissza az ambulanciára, mert hát kellene gyorsan egy clip-et (mintát) venni. Először csak néztem ki a fejemből, mert nem nagyon értettem, aztán persze leesett... Úgyhogy ismét vissza az ambulanciára... Doktornő mosolygott, mondta, hogy elnézést, de gyorsan kéne egy kis biopszia, mert hogy annyira gyorsan zsugorodik a daganat, hogy fennáll a lehetősége, mire legközelebb jövök, már nem tudnak mintát venni. A menet ugyanaz volt, mint amikor az első biopsziát csinálták, csak most egy csippentés volt. De ez kellett, mert majd ha lesz a műtét, akkor össze tudják hasonlítani a szöveteket.

Az újabb biopszia után visszabattyogtam és mehettem is be az onkológus doktornőhöz. Minden kemo előtt van egy rövid beszélgetés, hogy az előző kezelés után mi volt velem, hogy éreztem magam és hogy van e szükségem valamire. Mivel az előző után kicsit jobban fájt a gyomrom, így arra írt fel gyógyszert. Amúgy örülnek, hogy különösebben nincs problémám. Na ennek én is! :-)

Beszélgetés után odaadtam a nővérkének a kis gyógyszeres pakkomat, abból megkaptam a gyógyszert a gyomromra, aztán mehettem is a megszokott helyemre. Minden a szokásos módon zajlott, ettem-ittam, de most semmi különösebb rossz érzésem nem volt. Mondjuk elég volt, hogy kicsit náthás voltam és nem győztem fújni az orromat. De a szédelgés vagy a fejemet feszegető érzés most elmaradt. A vége felé éreztem, hogy kezdek álmosodni, de ennyi. Úgyhogy miután haza értünk, le is feküdtem, és aludtam egy 2 órát szokás szerint.

A következő napokban jobban le voltam gyengülve, mint eddig bármikor. Talán az amúgy is meglévő náthám miatt, na meg hogy mégis csak a 3. kezelés. Bergévi anno elmondta, hogy egymásra rakódnak, úgyhogy ez simán belefér szerintem. Sokkal többször volt hőhullámom, sokkal többet feküdtem, de a gyomorfájás pl. elmaradt. Most a puffadás van porondon. Néha akkora a hasam, mint egy 5-6 hónapos kismamának. Aztán ha sikerül a levegőnek kijönnie, akkor minden a régi.

Közben szombat reggel megérkezett az Anyukám és a nagylányom is a barátjával. Igyekeztem összeszedni magam, dehát ez most nem az az időszak. Anyukám többször elpityeregte magát, mert hát mégis csak a gyereke beteg... De a lányom és a család amúgy jókat poénkodik a kopi fejemen. De nem bánom, mivel amúgy ezt is próbálom lazán kezelni. A főzés és szinte minden más a férjemre és mindenki másra hárult. Sajnos most nem voltam a legjobb házigazda, de ez ellen most nem nagyon tehettem. Muszáj volt sűrűn leülnöm, lefeküdnöm.

Tegnap este a lányomék indultak vissza, úgyhogy őket kivittük a férjemmel a buszhoz. Akkor épp szerencsére volt erőm. De ma még mindig tartott ez a hol gyenge vagyok, hol jól vagyok. Pedig már visszarázódhatnék! Eddig még sosem voltam így. Úgy látszik, hogy a náthám nem tett jót. Pedig a laborom nagyon jó volt. Na meg az időjárás is szórakozik. Viszont nyugtatót most egyáltalán nem kellett bevennem. Úgyhogy remélem, hogy ezen a téren is javulok.

Megosztás a facebookon