2017. január 20.

Nem írtam a múlt heti kemo után, ami pedig jubileum volt, mert a 10. kezelésem volt. De igazából minden a legnagyobb rendben zajlott, mint eddig mindig.
Utána itthon a szokásos 2-2,5 óra helyett csak kb. 1 órát aludtam. Úgyhogy ennyiből más volt.

Az elmúlt másfél hétben többször szúrkált a szívem fölött, meg többször éreztem kisebb szorítást a mellkasomban, úgyhogy ez kicsit zavart és mindenképp rá akartam kérdezni.
Az orrom továbbra sem javult meg, úgyhogy azzal nyűglődök.
A hajam... hát az csúcs, ahogy nől vissza. A nagyfiam poénkodik is mindig vele :-)
A szemöldököm viszont továbbra is hullik egyelőre. Végül is az indult el a legkésőbb. Majd kinől az is újra, addig meg rajzolgatom. De amint lehet, tetováltatni akarom. Régóta terveztem, hát most majd meg is csináltatom.

Ma kaptam a 11. kemo kezelést, és ma megint mindent kaptam, úgyhogy fullos kemo volt ma.
A súlyom továbbra is megy fölfelé, de igyekszem nem gyötörni magam miatta, mivel semmit nem tehetek ellene. Hiába ettem az utóbbi napokban zöldségeket, salátákat... Ez van. Lesz program, ha túl leszek ezen az egészen. De jobb leszek mint fénykoromban. Addig nem nyugszom :-)

A kemon kívül csináltak kemo előtt kontroll ultrahangot a daganatról, és utána a szívemet is megnézték. Már épp kérni akartam, amikor a nővérke hozta a papírt, hogy menjek ECHO-ra. Örültem neki, mert ez a nyomkodás nem hagyott nyugodni.
Az eredmények pedig: a daganat (vagy legalábbis ami eltérésnek látszik), az most 3mm összesen. A doktornő nagyon örült. Azt mondta, hogy "alles super", "sehr gut"... Úgyhogy ez nagyon jó.
A szív uh-on is minden rendben volt. Ott is azt mondta a doki, hogy szép meg jó meg szuper :-)
Ezek szerint a stressz miatt lehetnek a panaszok. Sajnos eleget agyalok most... Nagyon hiányzik a fizum a családi kasszából és a mellékeseimből még nem tudom teljesen pótolni. Na majd ezért is teszek még, hogy fejlődjön ez a dolog is.

A hosszú kezelés és a kontroll uh-ok miatt nagyon elhúzódott ma minden, így délután 3h-ra végeztem. Álmosságon kívül most sem volt semmi.
Haza érve úgy gondoltam, hogy lefekszek aludni, de végül mégsem tettem.
Most lassan este fél 10h van, de még nem aludtam, bár most már leragad a szemem.

Sajnos a férjemmel összekaptunk és ennek valószínűleg komolyabb következményei lesznek, de ez most nem is érdekel. Nekem egy a fontos most, hogy meggyógyuljak. Ha ő nem tudott változtatni, akkor ennyi... Ne gondoljátok, hogy nekem nem számít! De igen...számít. Csak vannak dolgok, amiket már nem nyelünk be. Különben tovább görgetjük a kupacot magunk előtt és semmi nem fog változni. Sajnos én lassan végleg eljutok erre a pontra...
Tavaly már majdnem szétmentünk, aztán jött a betegségem, ami neki is egy nagy pofon volt az élettől, no meg persze nekem is. Én hiszem, hogy véletlenek nincsenek és okkal kapunk dolgokat. Változtatni kell!!!
Aki erre nem képes, az marad ott, ahol van.
Én viszont haladni akarok!!!

Szóval a mai este után még erősebben az a cél, hogy meggyógyuljak és tovább tudjak haladni. Muszáj nekem is változtatni dolgokon, mert nem leszek többet beteg amiatt, hogy benyeltem a dolgokat. 

Megosztás a facebookon