Az első kemo kezelés

2016. szeptember 15.

Izgalommal és némi gyomorideggel, belső remegéssel ébredtem, így bevettem a nyugtatómat, mert inkább az, mint hogy rám jöjjön a pánikroham. Meg amúgyis minden orvos és nővér azt mondta, hogy nyugodtan, mert ilyenkor természetes, hogy az ember jobban ideges, hiszen egy soha nem tapasztalt élménnyel szembesül.

8h-ra kellett mennünk, persze a reggeli dugó miatt pár percet késtünk, de azért megvártak. :-) Bejelentkeztem a súlyméréssel egybe kötve, aztán levették a vért, amivel leszaladtunk a laborba. Ezt most már a Porthon keresztül csinálták, így egyúttal be is rakták a csatlakozó tűt. Onnan vissza, picit vártunk, aztán behívott a doktornő. Kérdezett pár dolgot, elmondta, hogy 1 hét múlva mennem kell a háziorvoshoz vérvételi kontrollra, ide meg majd legközelebb október 6-án. De ha lázas lennék, vagy bármi gond lenne, azonnal hívjam őket és menjek.

Némi várakozás után jött értem a nővérke, hogy válasszak szobát meg széket, ahol szeretném a következő pár órát tölteni. Az 103-as szobát választottam, végülis németül a születési dátumom. :-) A szék pedig az egyik kék színű lett, rögtön balra az első szék. Bergévit is kérdeztem, hogy szerinte melyik színű legyen, mert még narancssárga is volt. Amit jól tettem mindenképp, hogy az első széket választottam, mert menet közben 2x is ki kellett ugranom a mosdóba. Sokat is ittam, meg ugye kaptam az infúziót is...

Miután kiválasztottam a kezelési helyemet, hozta a nővérke az első előkészítő gyógyszert a gyomromra, hányinger és hányás megelőzésére. Kb. negyed óra múlva pedig kezdődött a nagy menet. Kaptam egy injekciót, ami a vesét és a hólyagot védi, majd bekötötték az előkészítő infúziót, ami szintén a gyomromat védi. Na ettől eltört a mécses a férjemnél, és míg mi bergévivel mosolyogtunk, ő szegény el kezdett sírni. Én meg ahogy megláttam, naná, hogy én is pityeregtem. De aztán gyorsan megnyugodtam és próbáltam őt is megnyugtatni. 

Az előkészítő infúzió 15 perc alatt lefolyt, utána lefolyattak 200ml fiz.sót, ami alatt kicsit szédelegtem meg instabilnak éreztem magam egy pár percig. Bergévi azt mondta, hogy igen, az előkészítő folyadéknak ilyen hatása van. Ettől megnyugodtam. Olyan jó, hogy itt van és mindig tudja, hogy mi miért történik velem. A fiz.só gyorsan lefolyt, majd indult az első kemo, a piros "málnaszörp". Kicsit izgultam, hogy vajon érzek e majd valamit, de szerencsére semmi nem volt. Ez is 15 perc volt, aztán jött megint egy fiz.só öblítés, majd jött a következő kemo. Ez viszont 1 óra alatt csöpögött le. Itt egy rövid ideig fájdogált és nyomott a fejem, de az is viszonylag hamar elmúlt. Utána megkaptam a maradék fiz.sót és végeztünk is.

A kezelés után felugrottunk a klinika fodrászatába, mert ott is foglalkoznak parókával. Nagyon kedves volt az ottani pasi, bár az agyam le volt nagyon lassulva, így néha alig értettem. De keddre egyeztettünk időpontot, úgyhogy akkor kell majd visszamennünk.

A nap hátralévő részében egész jól voltam. Csak valami iszonyatosan sápadt. Délután aludtam egy másfél órát és a fejfájáson kívül más gondom nem volt. De még az is kezelhető volt. Viszont a vérnyomás gyógyszeremet nem vettem be, mert teljesen rendben volt. Este bergévivel még sokat beszélgettünk. Mondta, hogy a férjem bocsánatot kért tőle, amiért tegnap úgy viselkedett. Meg akartuk nézni a "Csillagainkban a hiba" című filmet, de túl későn kezdtünk neki, úgyhogy nagyon gyorsan elaludtunk.

Remélem mindegyik kezelést így fogom viselni!

Megosztás a facebookon