2017. április 8.

Eltelt majdnem 2 hét, mióta nem írtam. Az esetlegesen aggódóknak jelzem, hogy viszonylag minden rendben van. :-)

Amióta itthon vagyok, mindig van valami intézni való, így a komolyabb pihenés abszolút elmaradt. Alapjáraton nem lenne ez olyan sok, legalábbis szerintem, de valahogy nem tudtam a fenekemen ülni. Persze ez egy műtét után lehet, hogy nem annyira jó, na de ez vagyok én. Mindig is ilyen voltam, miért is lenne ez most másképp. Aztán persze előfordul, hogy estére kidőlök, és akkor nagyon gyorsan elalszok. :-)

Ezen a héten már a férjem is újra dolgozott, így a kicsi fiamat egyedül vittem az oviba. Szerencsére a karom javult annyit, hogy már tudok vezetni. De azért még nagyon óvatos vagyok. Érzékeny és feszül meg húzódik a műtét helye, de minden nap egyre jobb. Viszont most az oldalamnál a hátam irányába van egy kicsit érzékenyebb, kicsit fájó terület. Nem folyamatosan fáj, csak ha bizonyos szögbe fordulok. Nem nagyon tudom, hogy mi lehet, inkább csak tippem van rá, hogy a belső műtéti területnek van köze hozzá. Van olyan nap, amikor egyáltalán nem érzem, pl. tegnapelőtt, de tegnap és most ma este, megint éreztem. Ráadásul olyan, mintha húzódna lefelé, és egyre nagyobb területen fájdogál. Bízom benne, hogy elmúlik, de jövő héten úgyis megyek megint a Herzeptin kezelésre, úgyhogy ha addig nem múlik, akkor mindenképp ránézetek az orvosokkal. 

Múltkor írtam, hogy nincs szemöldököm meg szempillám. :-) No ahogy kihullottak teljesen, eltelt utána 2-3 nap, és el is kezdett újra nőni. A hajam is egyre hosszabb, de a színét ne kérdezzétek..., fogalmam nincs, hogy mihez tudnám hasonlítani. Mennyivel szebb is a parókám, amit egyre ritkábban hordok, mert már a hajamról lecsúszkál, és macerás állandóan igazgatni. Azért ha kezelésre megyek, vagy olyan helyre, akkor felveszem, de többnyire inkább vagy a sapimat veszem fel, vagy van egy másik fejre valóm, ami se nem sapka, se nem kendő, de mégis jó. A sapim egyre melegebb, mert már a levegő is melegszik, itt a tavasz, de nélküle, vagy a másik fejre valóm nélkül ki nem mennék a lakásból. Csak remélem, hogy mire az igazán meleg megérkezik, addigra lesz annyira hosszú a hajam, hogy kimehetek sapi nélkül. Többen mondják, hogy már simán kimehetnék, de nekem még nagyon nem megy a dolog. Nem vagyok képes idegeneknek mutogatni a semmilyen hajjal rendelkező fejemet. 

A kilóim legalább ennyire zavarnak. Néha sírni tudnék rajta, ami sokszor majdnem sikerül is. Na ezt most jól megfogalmaztam... :-))) De tényleg... Hiába tudom a fejemmel, hogy ez még mindig a jobbik helyzet, mintha lefogytam volna nagyon. De ez a másik véglet majdnem ugyanolyan rossz. Minden szülésem után anno megszenvedtem a plusz kilókat. Sosem tudtam elfogadni, mindig megviselt lelkileg. Tudom, most nagyon nem kéne ezen agyalnom, hiszen sokkal fontosabb, hogy élek és hogy szuperül bírtam a kemot és a többit, de nagyon-nagyon nehéz ezt még így is elfogadni. Igyekszem "dolgozni" ezen, mert az ÉLETEM mindennél fontosabb, holmi plusz kilók nem szeghetik a kedvemet. Lassan kezdem a sugarat, és ha annak is vége, akkor el kezdhetem normálisan a rehabilitációmat, amivel egyidejűleg neki állhatok visszaalakítani magamat. Legalábbis a doktornő ezt mondogatja. No meg szerinte ha túl vagyok mindenen, akkor magától is el kezdenek lepotyogni. Hát nagyon remélem, mert egyelőre csak fölfelé jönnek, mintha kötelező volna, pedig senki nem hívta őket.

No de ne legyek elégedetlen, ugye?!

Nem, nem vagyok, higgyétek el. Hálás vagyok, hogy hallhattam a doktornőtől azt a két szót, hogy "minden tiszta". Csak maradjon is minden így, mert így kell maradnia!!!

Megosztás a facebookon