És ez is megtörtént...

2017. április 20.

Eltelt megint majdnem 2 hét, mióta utoljára írtam. Minden nap,amikor történik valami, meg akarom írni, de aztán nem jutok el odáig, hogy meg is írjam. Eltervezem a napokat, aztán valahogy nem úgy alakulnak. Milyen ismerős... Pedig muszáj lesz egy tervet felállítani, amit aztán meg is kell valósítani. Egyszerűen érzem, hogy az kell, mert így elfolynak a napok, elcsúszok a terveimmel, és ez nem jó, mert utána csak gyötröm magamat, hogy már megint nem úgy csinálom, ahogy kellene, vagy ahogy szeretném. 

Múlt héten csütörtökön, 13-án megint voltam Herzeptin kezelésen. Nem az én taxisom jött, mert az apukáját kórházba kellett vinni. Ő is daganatos beteg, csak szegény már nem jól viseli. Letárgyaltuk, hogy a kollégája jön értem, úgyhogy nem lesz gond. 12h-ra volt időpontom, mert a nagypéntek miatt csütörtökre táblázták be a csütörtök-pénteki pácienseket. És itt most szándékosan nem írok "betegeket", mert igenis muszáj ezt átfogalmazni és pozitív fogalomként leírni. Ugye mennyivel jobb akár olvasni is, hogy páciens?!?! Én legalábbis így gondolom. Na meg ugye már én is MEGGYÓGYULTAM!!! 

Na szóval a csütörtök... Rengetegen voltunk és rengeteg ismeretlen arc. Pontosabban ha jól visszagondolok, akkor egyetlen csajszi volt ismerős. Őt már többször láttam, és ha jól sejtem, ő is Herzeptin kezelésekre jár, csak ő már előrébb van, mint én. Ezt abból sejtem, hogy a kezelés után a szív ultrahangra is együtt várakoztunk, mert hogy a Herzeptin miatt sűrűbben ellenőriznek minket. Tud galibát okozni a szívnél, de mi csakis arra koncentrálhatunk, hogy minden rendben van és minden rendben lesz. Mert hát így kell lennie!!! :-)

Az infúzió rendben lefolyt, és az ultrahangon is minden rendben volt. A szívem továbbra is rendben van, másképp nem is lehet! :-) Az ultrahang után felszaladtam az ambulanciára, hogy ránézzenek a sebemre, mert még mindig nem volt az igaz, és a hátam meg a szegycsontom környéke is fájdogált. Pechemre a doktornőnek épp rohannia kellett a műtőbe, így visszamentem a szív uh leletemmel az onkológiára, ahol végül az ottani doktornő megnézett. Nem talált különösebben semmit, azt mondta, még belefér ennyi tünet, kenjem nyugodtan a gyulladáscsökkentő krémemmel ahol fáj, csak a sebbe ne menjen bele. 

Elkönyveltem magamban a dolgokat, és egy kicsit megnyugodtam, hogy azért nagyjából rendben vagyok. :-) Mikor végeztem, hívtam a taxist, aki mondta, hogy 20 perc és a klinikán van. No a vége az lett, hogy egy másik kolléga jött értem, mert a reggeli taxis elakadt és nem tudott jönni. Szerencsére ez is egy jófej pasi volt. A reggeli egy török, ez meg egy görög :-)) A lényeg, hogy velük is el tudtam beszélgetni, és letudtam a kezelést erre a napra is.

Kedden, 18-án kellett mennem jelölésre a sugárterápiához. Már a nap is jól indult. Esett a hó! Áprilisban, így Húsvét után! Hát kész voltam tőle. Aztán a taxi sem úgy érkezett. Eleve nem az én taxisom jött, mert a testvérével baj történt és az intenzívre került. Már majdnem fél 10h volt, mikor ráírtam a "saját" taxisomra, hogy ugyan mi a helyzet, jön e a kolléga. Persze, jön, mindjárt itt van... Várok-várok, de csak nem ért ide. Elindultam, a legkisebb lányom is jött velem, mert épp suliszünet van, megkértem, hogy írja meg, hogy elindultunk. Erre jött a válasz, hogy 1 perc és itt a taxi. Na jó, akkor a falu határától visszafordultam, hogy még egy utolsó esélyt adjak neki. Mire visszaértünk a házhoz, természetesen megérkezett. Na de nem a normál taxijával, hanem egy VW Golffal :-))) Mert a Merci szervizben van. De a lényeg, hogy ideért. Az ajtón pedig beestem éppen 10:15-re, amikorra az időpontom volt. :-)

Bejelentkeztem, aztán viszonylag gyorsan be is hívtak. El kezdtük volna az egész műveletet, de az asszisztens szeme természetesen megakadt a sebemen. Mert ugye még mindig nincs begyógyulva és még mindig picit be van gyulladva. Behívott egy dokit, neki mi a véleménye, aztán jött a sugaras doktornő is, akivel a megbeszélés volt. Természetesen egyiknek sem tetszett a sebem, úgyhogy a jelölés elmaradt, nem lett megcsinálva. Hurrá! Futottunk egy felesleges, amúgy sem egyszerű kört. :-)

A felszívódó varratom végén lévő csomót levágta a doktornő, mert nagyon úgy tűnik, hogy az nem tetszett a sebemnek. Azóta ugyanis szépen kezd javulni. 

Új időpontot kaptam 2 héttel későbbre. Így tehát most először borult a terv és csúszunk 2 héttel az eredeti tervhez képest. Minden történik valamiért, úgyhogy ez is ki fog derülni, hogy miért. El vagyok keseredve? Talán igen, egy kicsit... De azt mondják, hogy ez benne van a pakliban, sőt..., még a sugár közben is történhet csúszás.

Most hogy így gondolkozok, még az is lehet, hogy a kicsi fiam miatt kell csúsztatni. Ugyanis mióta a szünet után újra jár oviba, megint ott kell maradni vele, mert sokat sír. Ma 1 órára jöttem el az oviból, mert el kellett futnom a háziorvoshoz a friss táppénzes papíromért, de az az 1 óra is rémes volt neki. Sírt, keresett, ki akart jönni hozzám, én meg persze nem voltam ott. Hallgattam is egész délután, hogy ki akart hozzám jönni, de az óvónéni nem engedte :-) Szóval elképzelhető, hogy most ennek emiatt kellett így történnie. Mindegy is, csak legyen minden rendben. 2 hét ide vagy oda, nem számít, azt mondták. Én meg remélem, hogy ez alatt a 2 hét alatt sikerül visszarázódnia.

A sebem alakul, kezd talán összeforrni, bár még azért ott van a pici gyulladás, ami néha kifakad. De egyre kisebb a seb. Az oldalam, hátam és a szegycsontom környéke már nem fáj szerencsére. Ami még mindig meg van, az a puffadás és a hőhullámok. Ez utóbbi leginkább este és éjjel. Hol meg akarok fagyni, hol meg meg akarok gyulladni. Így hol ledobom magamról a takarót, hol meg húzom magamra. Kívülről nézve elég érdekes látvány lehet, még jó, hogy éjjel senki nem nézi :-))))) 

Megosztás a facebookon