Alakulok..., szét esek...

2017. augusztus 3.

Eredetileg hétfőn akartam írni, mert hogy a hétfő egy "jeles" nap volt. De az utóbbi időben annyi felé csinálom a dolgaimat, hogy kezdek kicsit szét esni.

Szóval a hétfő!!! Július 31!!!

No ki emlékszik rá, hogy mi volt akkor??? Elmondom, ne gondolkozzatok rajta :-)

Pontosan 1 évvel ezelőtt, július 31-én reggel fedeztem fel azt a bizonyos ujjbegynyi méretű csomót, ami egy kicsikét megváltoztatta az életemet. Azóta rengeteg minden történt, de legfőképp túl lettem 16 kemo kezelésen, 1 műtéten és 28 sugárkezelésen. Híztam (sajnos) 19 kilót, amit most igyekszem leadni, de hát tudjuk, hogy nem lesz egyszerű. Miért is lenne?!?!? Az nem is én lennék...

No de sebaj... Ezt is megértem, és talán ez most a legfontosabb. Mert ugye tudjuk, hogy ez akár másképp is lehetett volna. Persze ezt én sosem gondoltam másképp. Nekem még dolgom van, nem is kevés, úgyhogy egyértelmű volt, hogy meggyógyulok. Más verzió szóba sem jöhetett. Egyszerűen nem volt szabad másra gondolni. És akármi is volt az úton, menet közben, akkor is csak arra kellett koncentrálni, hogy nekem a gyógyulás lehet az egyetlen utam. Itt vannak a gyerekeim, a Család, a Barátok. Annyian, de annyian drukkoltak és drukkolnak nekem, hogy Őket sem szabad cserben hagynom, de elsősorban önmagamat nem.

Nekem még vannak álmaim, amiket meg kell valósítanom, amiket meg kell élnem. Még kutyákat akarok, és amikor a gyerekeim is úgy gondolják, akkor majd unokázni akarok! Még meg kell valahogy valósítanom, hogy újra kertes házban éljek. De a nagy álmom még mindig egy kicsike farm. Nem messze a városoktól kietlen helyen, hanem mondjuk egy falu szélén, de mégis közel egy olyan városhoz, ahol minden meg van, amire az embernek szüksége lehet. Ahol most lakunk, azt a helyet nagyon szeretem. Csak a lakással nem vagyok kibékülve egy ideje. Anno eredetileg átmeneti megoldásnak szántuk, de rá kellett jönnünk hogy bár itt Németországban sok minden talán könnyebb, de a lakásmegoldás..., na az nagyon nehéz. Legalábbis, ha bérelni akar az ember. Venni egyelőre esélyünk nincs, de majd ha nyerünk a lottón, akkor az is meg lesz :-))))))))))))))))))))))))

Viccet félre téve, ez a része tényleg nem könnyű, de hiszem és tudom, hogy ez is meg fog oldódni. Anno a betegség elején azt éreztem, hogy ha túl vagyok ezen az egészen, akkor minden sokkal jobb lesz. Továbbra is hiszem, hogy ez még egy utolsó nagy próbatétel nekem az élettől, de most már igazán megérdemlem, hogy minden jobb legyen.

Hétfőn egyébként délelőtt megint Herzeptin infúzión voltam, utána pedig kontroll szív ultrahangon, mert ugye az múltkor lemaradt. Szerencsére a dokibácsi ismét megnyugtatott, hogy minden a legnagyobb rendben. A kezelésem folytatódhat, és ez most fontos. Legközelebb 18-án kell mennem, mert most egy picit hamarabb megyek a haza utazás miatt. Legalábbis elvileg 1 hétre haza megyünk Magyarországra. Régen voltunk..., tavaly április végén, ha jól emlékszem. Tervben volt, hogy utána is megyünk, de jött a betegség és az mindent áthúzott. Biztos oka volt, mert mindennek oka van.

Múlt héten hétfőn egy régi-régi "munkámhoz" visszatértem. Azóta pörgés van ezerrel, és emiatt vagyok kicsit szét esve. 18 évvel ezelőtt ismerkedtem meg a Tupperware családdal, amit azóta is szeretek. Foglalkoztam is vele, de aztán az életem más irányt vett. Most viszont visszatértem hozzá itt kint, és ami döbbenet számomra, hogy magyar forgalmazót nem nagyon találni. Csináltam egy csoportot a facebookon, és az elmúlt 10 nap alatt 250 fölé emelkedett a csoporthoz csatlakozók száma, valamint rengeteg katalógust kipostáztam. Gondoltam és bíztam benne, hogy lesz rá érdeklődő, de ekkora érdeklődésre nem számítottam. Annál jobban örülök viszont neki. :-)

Az elmúlt napokat talán valamikor kipihenem, és talán sikerül összeszedni magam, mert el vagyok havazva és a horgolásaimmal sem haladok úgy, viszont azt is gondolom, hogy addig kell ütni a vasat, amíg meleg. Tehát most kell a lendületet megtartani és tovább fokozni, hogy minden jobb legyen.

Kitűztem egy célt magam elé, amit szeretnék most elérni és ehhez bizony tenni kell. A férjemnek annyira nem tetszik a dolog, ezt már most látom rajta, de ez legyen az ő gondja. Most már én is lehetek kicsit önző, még ha nem is feltétlenül csak magam miatt csinálom. No meg ő ugyan nagyon jól el van a munkájával, amivel nincs is semmi probléma, csak ha tovább akarunk lépni, akkor muszáj plusz dolgokat csinálni. Márpedig a betegség miatt igen sok kiesett a családi kasszából és egyrészt azt vissza kell pótolni, másrészt nekem ez a szint nem elég. Én többet akarok. Nem feltétlenül sokkal többet, de az álmaimat el akarom érni és nem akarok itt lecövekelni.

Megosztás a facebookon