Mammográfia és ultrahang

2016. augusztus 9.

Az elmúlt majdnem 1 hétben igyekeztem elterelni a gondolataimat, de nem mindig sikerült. Egy dolog volt biztos, hogy bármi is van a csomóval, nekem Élnem kell.

A vizsgálatra időben érkeztünk, kedvesek, aranyosak voltak és viszonylag gyorsan végeztünk is. Először volt a mammográfia, utána egy doktornő nézett meg ultrahangon. A vizsgálóba belépve láthattam a mammográfiás felvételen a szemeimmel is a csomót. Nem tetszett :-(

Az ultrahang alapján a doktornő is, ahogy a nőgyógyászom is, jóindulatú dologra tippelt, de mivel az ultrahang alapján nem lehet biztosan kijelenteni, hogy ez most adenoma, lipoma vagy mi egyéb, így mindenképp a szövettant, azaz a biopsziát javasolja. 

Az előérzetem tehát nem csalt, szükség lett a második beutalóra is, amit a nőgyógyásztól kaptam.

A mostani hazafelé úton már nem volt annyira nyugodt a férjem, de még mindig csak arra tudott gondolni, hogy ez egy jóindulatú valami, amit majd kikapnak és kész. Próbáltam én is így hozzáállni, de csak elpityeregtem magam. Én egy kicsit (sokkal) parázósabb vagyok és nekem már nem volt annyira egyértelmű, hogy ez jóindulatú.

Haza érve ismét összekapartam magam és most a biopsziára kértem időpontot. Most is egy kedves hölgy volt a vonal túloldalán, mint később kiderült, ő az, aki beszél magyarul is (a nőgyógyász mondta anno), úgyhogy leegyeztettük 15-e 12:00-ra. Picit később visszahívtak, hogy nem gond e, ha picit később, 13:30-ra kellene menni. Természetesen nem, csak legyek már túl rajta.

Akikkel beszéltem, mindenki nyugtatni próbált, hogy biztos csak egy cysta vagy egy jóindulatú valami. Pánikomban azonnal írtam egy volt osztálytársnőmnek, akivel ugyan 25 éve nem beszéltünk, de nem sokkal ezelőtt vált világossá előttem, hogy ő is átment a mellrákon. Vajon miért pont most került képbe előttem?!?! Véletlen??? Nem, dehogy!!! Én nem hiszek a véletlenekben.

Évivel még az egészségügyi szakközépben jártunk egy osztályba. Jóban voltunk, de nem volt az a hatalmas barátnői kapcsolatunk, mint egy-két másik csajszival, akikkel azóta is tartjuk a kapcsolatot. De ahogy olvasta az üzenetemet, azonnal írt és este 10h-től hajnali 1h-ig beszélgettünk telefonon. Ő nem kertelt, ő simán kimondta, hogy "Berni, ez rák, ne ringasd magad hiú ábrándokban. De!!! Ha az, örülünk, mert korán kiderült és azonnal tudunk ellene tenni, ha meg mégsem, akkor meg azért örülünk!"

Évi volt az egyetlen, aki ezt így ki merte mondani, és ez nekem nagyon jó volt, mert felkészített a rossz verzióra is. Innentől kezdve az agyam még jobban zakatolt, mert Évitől rengeteg infót kaptam, hogy mit hogy csináljak, táplálkozási tanácsokat, ötleteket adott és próbálta a lelkemet is ápolgatni. Ő pontosan tudta, hogy mi járhat a fejemben, hisz 3 évvel ezelőtt ő is átment ezen, csak egy másfajta verzión. Örülök, hogy ma már jól van és örökké hálás leszek Neki!!!

Megosztás a facebookon