Gondolatok, hála és köszönet...

2016.12.28

Elmúlt a Karácsony és a mindennapok pont úgy folytatódnak, mint eddig. Csak éppen sokkal többször jutott eszembe az elmúlt napokban, hogy milyen hálás is lehetek a sorsnak, hogy itt vagyok. Néha elmerültem magamban és kicsit talán a könnyem is kicsordult, főleg, mikor a gyerekeimre néztem.

Van egy barátnőm Magyarországon, aki két agydaganatot élt már túl. De most a mellékveséjén találtak daganatot, és a kulcscsontjánál is van egy csomó. Több, mint 1 hónapja derültek ki ezek, de azóta sem vizsgálták tovább, nem volt biopsziája, semmi... Hát mi az atya istenre várnak??? Én teljesen kiakadtam ezen :-(

És ilyenkor mondom azt, hogy mekkora mázlim van, hogy én most itt vagyok Németországban!!! Engem azonnal küldtek vizsgálatokra, pikk-pakk befektettek teljes kivizsgálásra és elkezdtük a kezelést. A daganat akkor olyan rohamtempóban nőtt, hogy ha hónapokat várnak, én tuti nem értem volna meg a karácsonyt. Elszomorít, hogy otthon ennyire nem számít az Ember, egy Anya... :-( Hogy jó helyen vagyunk, az nagyon nem kérdés. Örökké hálás lehetek a sorsnak, vagy bárkinek, aki föntről vigyáz ránk és az itteni rendszernek, hogy a 2016-os Karácsonyt megérhettem.

Nem könnyű..., itt sem..., de itt van esélyem legalább, hogy hamarabb kerülök átlag emberként mindenféle paraszolvencia nélkül a megfelelő orvosok kezébe. Nem az számít, hogy mit teszek az orvosoknak vagy a nővéreknek a zsebébe, hanem csak az, hogy beteg lettem és emiatt szükségem van az ellátásra, a segítségükre. Ők pedig mindenféle tőlem kapott honorálás nélkül teszik a dolgukat, mert ezt a pályát választották hivatásnak. Persze, itt az egész rendszer más, mert az egészségügyi dolgozók azért meg vannak fizetve, nem úgy, mint otthon. De az emberséges hozzáállás belülről jön. Nem szabadna, hogy a betegeken csattanjon, ha valami olyan probléma van. Én is ápolónő vagyok eredetileg. Nekem is voltak rossz napjaim, de ettől a betegeket ugyanúgy elláttam és emberszámba vettem.

Természetesen, azért Karácsonyra vittem a nővéreknek egy kis apróságot, amit nagyon megköszöntek :-) Megérdemlik, mert mindig odafigyelnek ránk, akik a kezelésekre járunk. Kedvesek, aranyosak, és nem csak akkor, ha cserébe kapnak valamit, és nem csak azokkal, akik esetleg jobban el vannak eresztve anyagilag. Mindenkire ugyanúgy figyelnek, mindenkivel ugyanúgy törődnek. Mindenhol így kellene!!!

Idén még egy kezelésem lesz, holnapután. Készülök rá, mert ez most az összetett hosszú kezelés lesz. Ott lesz elvileg a magyar bácsi is. Unatkozni biztos nem fogunk :-)

Megosztás a facebookon