Előjött a félelem érzete

2016. augusztus 15.

Az elmúlt egy hétben előjött a félelem. Akárki kérdezte hogy vagyok, csak azt tudtam mondani, hogy fizikailag jól vagyok, de nagyon félek. Mindenki igyekezett nyugtatgatni, de a két hete felfedezett ujjbegynyi csomó mostanra dió nagyságú lett, így nem igazán tudtam megnyugodni. Még Évi is azt írta messengeren, hogy a daganat nem nől ilyen gyorsan.

Közben voltam 1 napot dolgozni. Hahhh... :-D Mert hogy másfél hónappal ezelőtt egy rosszul fordulás miatt meghúzódott a combközelítő inszalagom, aminek következtében lábra se tudtam állni, csak mankóval közlekedhettem és szúrkálhattam magamba a trombózis megelőző injekciókat. A munkatársaim is aggódnak, akik tudják, hogy valami gond lehet.

A biopsziára jó idegesen érkeztem. Hiába, aggódok... Itt vannak a Gyerekeim, a Családom, a Barátok. Nekem Élnem kell!!! Még vagy 40 évre programom van! 

A doktornő és mindenki nagyon kedves és aranyos volt. Először ultrahanggal ránézett a csomóra, de ahogy megláttam az arcát, egyből éreztem, hogy itt valami nem kerek. Hiába mondta, hogy minden jó, a szemében tükröződött, hogy nem annyira jó az, amit lát. Kaptam egy érzéstelenítő injekciót, utána pedig egy vastag tűn keresztül 4 csippentéssel vettek 4 mintát. Pikk-pakk kész voltunk, és nekem nem fájt semmi. Utána azt mondták, hogy szerdán délelőtt telefonáljak az eredmény miatt, addigra kész lesz. Szerencsére azt az asszisztenst kell hívnom, aki tud magyarul, így ebből a szempontból nyugodtabb vagyok.

Hazafelé eltörött a mécses pár percre. A férjem próbált nyugtatni, de én valahogy nem érzem a jó eredményt. Ő elképzelni sem tudja, hogy más is lehet az eredmény, nekem most mások a sejtéseim, pedig nem gondolok semmire. Csak arra koncentrálok, hogy minden rendben van és minden rendben lesz.

Estére kiment az érzéstelenítő hatása és el kezdett fájni a mellem. Egyből riasztottam Évit, de megnyugtatott, hogy ez ilyenkor normális akár 10 napig is, mert a vastag tű miatt véraláfutások lettek a környező szövetekben is. Fájdalomcsillapító nem kellett, de korábban semmit nem éreztem, most pedig fájdogált, így persze, hogy megijedtem.

Évivel konzultálva az étkezésemet is erősen kezdem átalakítani. Naná, hogy az én szkeptikus férjemnek ez nem annyira tetszik, mert hát még nem tudhatjuk mi van, és különben sincs semmi. Úgyhogy kellett a kis feszkó...

Megosztás a facebookon