2021. 02. 24.

Nagyon-nagyon régen voltam itt és írtam új bejegyzést, pedig nagyon sokszor terveztem. 

Annyi minden történt az elmúlt 2 évben, hogy akár egy kisebb regényt is lehetne írni ebből a szakaszból. 

A betegséggel kapcsolatban szerencsére azóta is minden rendben. Minden kontroll eredménye tökéletes. Bár a jobb mellemben a kicsi csomó továbbra is ott van, de a vizsgálatok szerint csak egy kisebb zsírcsomó. Panaszt nem okoz, de ott van, így rendszeresen figyelem. 

A porthkatéteremet öblögették 3 havonta, de tavaly bejött a corona, így a tavaly őszi termint elhalasztották most február 4-re. Tartottam tőle, hogy a 6 hónap kihagyás gondot okozhat, de nem volt semmi probléma. Legközelebb júniusban kell mennem és ha minden jól megy, augusztusban kiveszik. 

Szeptemberben sugár kontrollon voltam, ahol a legnagyobb meglepetésemre azt mondták, hogy többet már nem kell jönni. Egy szakasz ismét lezárult. :-) 

Hogy mik is történtek velem... Próbálom röviden leírni, bár azt hiszem az lehetetlenség, de próbálkozok. :-) 

A 2019-es évben még próbáltam a házasságomnak esélyt adni, de mindannyiszor rá kellett jönnöm, hogy nincs értelme, nem fog menni. Kihalt belőlem az érzelem. Tudjuk, hogy rengeteg oka volt, hogy idáig jutottam.

A lakást, ahol évek óta laktunk, eladták és az új tulaj költözni akart, így nekünk menni kellett. Ez nem volt egyszerű, de végül hála a németországi lehetőségeknek, sikerült egy lakást kapnunk a várostól. 

Egy álom vált valóra 2020. márciusában, amikor beköltözhettünk a csodaszép, vadiúj lakásba. Persze ez ismét feladat elé állított, mert be is kellett bútorozni, de lassacskán ez is alakul.

A lakás előtt februárban megérkezett az álomautóm is. A tupperes autónak lejárt januárban a 2 éves lízingje, így kellett valami. Az esélytelenek nyugalmával indítottam el a folyamatot, és sikerült. Hatalmas öröm volt és büszke vagyok magamra. 

Azt szokták mondani, hogy amilyen a januárod, olyan lesz az éved. Hát nekem a 2020. január a tupper tekintetében fantasztikus volt, és ezek után valóban az évem is nagyon jól sikerült, a végét leszámítva, de azt is túl lehetett élni. Olyan volt az év, mintha a korábbi 45 évemért kárpótolt volna.

Júliusban megszületett az első unokám és én végtelenül hálás vagyok a sorsnak, hogy megérhettem. Köszönöm ott fent Mindenkinek!!! 

Novemberben le kellett szedni egy anyajegyemet, mert gyanúsnak találta a bőrgyógyász... Igaza lett... Sajnos... Találtak benne rákos sejteket. Napokig befordultam ismét. Agyaltam, keringtek a gondolataim, hogy már megint valami nem kerek. És ez is "véletlenül" derült ki, mert a fejbőröm miatt mentem orvoshoz, amivel most már lassan 2 éve kínlódok. De hát ugye nincsenek véletlenek.

Karácsony előtt 5 nappal pedig ágynak döntött engem is a corona vírus. Ami végig ment az egész családon, de természetesen engem ütött ki a legjobban. 4 hétig szinte csak feküdtem. A fejem napi szinten fájt és ez volt a gyanús, mert amúgy sosem fáj. Kiderült, hogy nálam a corona szövődményeként a vérnyomásom ugrott meg, így emelni kellett a gyógyszeremet. Kb. 1 héttel az emelés után kezdtem jobban lenni, de az erőm még most sem tért vissza teljesen. 

A férjem volt itt segíteni, mert nem akartam a legkisebb lányomra terhelni a dolgokat. Mondta ugyan, hogy szívesen segít, azért inkább nem tenném, ha nem muszáj.

Férjemmel jóban vagyunk. Bár ő szeretne békülni és igyekszik mindent megtenni, sajnos ami elmúlt, azt nem lehet erőltetni. Volt 11 éve, akkor nem ment... Most már késő, amit nehéz belátni és elfogadni. 

Mindig rájövök, hogy a betegség mennyit erősített, de keményített is rajtam. Ez valahol jó, mert magamat védem, de ez az amit pl. a férjem sosem gondolt volna és valljuk be én magam sem, hogy azok a hatalmas érzések így el tudnak múlni. Hogy mit hoz ezzel kapcsolatosan a jövő, azt nem tudhatom, de most azt mondom, hogy elképzelni sem tudom már vele a jövőt és valahol nem is szeretném. Túl sok volt a rossz. 

Hát itt tartunk most. Betegségem 5. évében. Lassan jön a műtétem évfordulója is. 

A kilóim még mindig ragaszkodnak, bár úgy tűnik, hogy csak megtaláltam a megoldást, de ahhoz ott kell lenni fejben is, az meg most pont nem megy. De igyekszem és nem adom fel.

SOHA NEM ADOM FEL!!! :-) 

 

Megosztás a facebookon