2019. március 16.

Szinte hihetetlen, hogy hogy elrepült az idő. Több, mint 1 éve nem írtam semmit, pedig sok-sok minden történt. 

Hogy miért tettem a címben idézőjelbe a szót? Csak mert normál esetben az embernek egy szülinapja van. De nekem, ahogy sok más sorstársamnak, van egy újabb, legalábbis én így érzem, így gondolom. Mert amikor icipici babaként megszületünk, kapunk egy esélyt az Életre. Ez a nagy nap mindenkinek a szülinapja. És ha valakit utolér ez a betegség és túl van bizonyos kezeléseken, műtéten, akkor ott lesz még egy szülinap, hiszen kapunk ismét egy esélyt az ÉLETre. :-)

Mi minden történt az elmúlt 1 évben velem, mióta nem írtam? Ha azt írom sok minden, az elég tág fogalom, de azért próbálom leírni. :-) 

Tavaly ilyenkor még 3 havonta mentem a nőgyógyászhoz kontrollra, mammográfiára pedig 6 havonta. Mivel a porth katéterem a mai napig bent van, azzal is 3 havonta kell mennem a klinikára, hogy átmossák.

Tavaly a márciusi porth mosásom kicsit izgalmasabbra sikerült, mert előtte nem sokkal a jobb mellemben is találtam egy pici csomót. A doktornő megnézte uh-gal, de nem látott semmit, viszont mivel kitapintható volt, kért nekem egy időpontot sürgősséggel a klinikán lévő mammográfiára, amit 1 hét múlva meg is csináltak. A csomó a mammográfián sem látszódott, semmilyen szöveti eltérést nem mutatott, így valószínűleg egy zsírcsomó lehet, de azért figyelem továbbra is, ahogy a többi területet is.

Az előre hozott mammográfia miatt az áprilisi időpontot lemondtam a másik helyen és szeptemberben kellett mennem. Picit még lobos volt, ezért fájt még akkor is nyomásra, meg a göb is meg volt, de amúgy minden rendben volt. Ezentúl mammográfi csak évente lesz.

Tavaly májusban visszamentem a nyelvsuliba és január 25-én a B1 nyelvvizsgát is megcsináltam. Büszke vagyok magamra, mert az utolsó 3 hónapban többet hiányoztam, mint amennyit bent voltam. Ennek az volt az oka, hogy a házasságom októberre romokban hevert és a férjem elköltözött, így a kicsi fiamra a barátnőm vigyázott, míg én suliban voltam. Viszont este fél 10-ig nem akartam ott hagyni, ezért mindig csak szünetig maradtam. Örökre hálás leszek a tanárnőmnek, hogy megértő volt és a hiányzásaim miatt sem problémázott. Tanulni semmit nem tanultam, de a sors fintoraként megkaptam a külső segítséget és a vizsga napja pont az én napom volt. :-)

Jelenleg a Leben in Deutschland kurzus utolsó napja lesz 18-án. A vizsga 22-én lett volna, de ma kaptam levelet, hogy április 3-ra halasztották. A B1 vizsga mellé kell még ez a történelem és állampolgári ismeretek vizsga, aztán kész, bár most arra gondoltam, hogy lehet, hogy tovább megyek a magasabb szintű B2 kurzusra. Hogy mi lesz, az a hivataltól függ, mert mióta egyedül vagyok hivatalosan a gyerekekkel, azóta kapok állami segítséget is, nem is keveset. No igen... Ez itt nem Magyarország ismét.

Bár az utóbbi hónapok nem voltak egyszerűek, attól még terveim mindig voltak, vannak és lesznek és mindig kitalálok valamit.

Az idei cél az, hogy megtaláljam a megfelelő üzlethelységet, ahol tudok majd dolgozni. Megyek körmös és pedikűrös továbbképzésekre, mert szeretnék jobb és jobb lenni a szakmában.

Mivel az orvosoknak sajnos nem lett igaza és a kilók továbbra is ragaszkodnak hozzám, december elején el kezdtem edzőterembe járni. 5 kiló ugyan lement, de meg is torpantam, így egy kicsit változtattam és vacsorára igyekszem nem enni sem krumplit, sem tésztát, sem rizst. Ezzel most úgy tűnik  hogy tovább lendülök. :-)

Sok-sok minden történt, de mindig jön valami új ötlet vagy új tennivaló. Remélem, hogy továbbra is minden jól fog alakulni! :-) 

Megosztás a facebookon