Kezelés utáni első 3 nap

2016. szeptember 18.

Ma vasárnap van, a kemo utáni harmadik nap. Fekszek, alszok, kicsit húz a fejem meg az ágy, de viszonylag jól vagyok.

A kemo utáni első nap reggelén pénteken, kicsit fejfájósan, de mosolyogva ébredtem. Ami furcsa volt, hogy a tükörben egy jó piros arcú önmagamat láttam. Bergévi persze rögtön tudta mondani az okát, úgyhogy semmi para nem lett belőle. Dolgozik a kemo, hatással van a vérkeringésemre, plusz hőemelkedésem van. Ezért a pirosság, de no para! :-)

Délelőtt készülődtünk, hogy elugrunk postára, gyógyszertárba, de mire összeszedtük magunkat, addigra pont úgy éreztem, hogy le kell feküdnöm, úgyhogy lefújtam az elindulást. Mondtam bergévinek, hogy egy picit eldőlnék, na ebből megint jó másfél óra alvás lett. Ők meg addig csillámoztak a kicsikkel.

Miután felébredtem, elindultunk a gyógyszertárba, postára, dm-be. Mire végeztünk, azért már kicsit vert a víz, úgyhogy jöttünk haza. Nettoba már nem mentünk, ahhoz már nem volt energiám. 

Haza jöttünk, addig a kocsiban ülve megint pihentem egy kicsit, úgyhogy megint jól éreztem magam. Bergévi szerint túl jól vagyok, még őt is megleptem. Erre ő sem számított. Na de én sem. Bár fogalmam sincs, hogy milyennek is kéne lennem.

Este mikor a kicsi elaludt, telihold máglyáztunk. Mindent megteszünk, hogy rendbe jöjjek mind egészségileg, mind máshogy. Szeretném, ha minden rendbe jönne körülöttem. Utána még beszélgettünk egy jót, de éjfél elmúlt, mire eltettük magunkat holnapra.

Szombat reggel:

korán keltünk, mert bergévi ma indult vissza Magyarországra. Persze én pont mára lettem totál gyenge. Alig bírtam felkelni, de mindenképp ki akartam manni a vasútállomásra. Igyekezett nyugtatni, hogy minden rendben lesz, de azért rossz volt elengedni. Olyan nagy nyugalmat és biztonságot adott, hogy itt volt. De sajnos otthon is vannak sorstársak, akiknek szüksége van rá. Én én ezért a 3 napért is örökre hálás leszek. Megbeszéltük, hogy amikor a másik fajtát kapom majd, akkor is megpróbál itt lenni velem az elsőnél.

Haza jöttünk és onnantól kezdve szinte egész nap aludtam. Néha felébredtem, mert wc-re kellett mennem, ittam, próbáltam rágcsálni mandulát meg kókusz chipset, mert olyan belső remegésem volt. Még egy fél nyugtatót is bevettem. Fájt a gyomrom, annak meg semmi nem tetszett, úgyhogy néha kólát is kortyolgattam. Este próbáltam a kefirt amaranth-tal. Ezeket mind bergévi javasolta, mert a tüneteimre ezek a beváltak. Javult a helyzet, de semmi nem esett jól. Este hamar elaludtam, de éjjel is felébredtem időnként. A gyomrom viszont javult.

Vasárnap reggelre összességében jobban lettem. Bergévi még éjjel is folyamatosan érdeklődött, hogy hogy vagyok. Annyira egy Angyal!!! :-)

Tudtam reggelizni, bár felkelni még nem esett jòl, de határozottan jobban lettem. Többet voltam ébren két alvás között, aztán délután olyan fél 4h felé felébredtem, ettem és onnantól fent voltam. Este elmentem zuhanyozni, na mire végeztem, azért el kezdtem szédülni. A hasam, vagy inkább a gyomrom és a beleim fájtak picit, mikor wc-re mentem. Úgyhogy zuhi után ittam megint normál coca colát, meg kefirt. Férjem egész nap sürgött-forgott. Sütött-főzött, ágyba hozott nekem mindent. Próbált rendet rakni a pincében is. Láttam rajta, hogy estére totál lemerült. Szó mi szó, nincs ehhez hozzászokva. Anno egy-egy balhénál negkaptam, hogy semmit nem csinálok. Az utolsónál mondtam neki, hogy majd csak figyeljen. Mert egyszer tényleg nem fogok semmit csinálni... Nyilván nem így és ezt terveztem akkor, de a vonzás törvénye így vagy úgy, de működik.

Ami furcsa: a mellem fáj ott is, ahol eddig nem. Az oldalsó mirigyek mintha picit duzzadtabbak lennének. Dolgozik a kemo.

Megosztás a facebookon