Folytatás...

2016. szeptember 22.

Az elmúlt 4 napban rengeteget javultam, aminek kifejezetten örülök. A többi kezelést is így akarom viselni!!! :-)

Hétfőn a férjem már ment dolgozni, így a kicsivel egyedül maradtam itthon délelőtt, mivel a nagyok is elmentek suliba. Természetesen a parázós énem remegve ébredt reggel, és ahogy a Család készülődött elindulni, én úgy szédelegtem és remegtem egyre jobban. Úgyhogy mese nem volt, irány a nyugtatóért, mielőtt kitör a pánikom. Nagy szerencsémre a kicsi egész délelőtt viszonylag nyugis volt. Hol a nappaliban, hol a hálóban tudtam lefeküdni, amíg ő valamivel éppen elfoglalta magát. Bár aludni nem tudtam, ez is jó volt. 1h körül haza ért a kisebbik lányom, úgyhogy el is dőltem azonnal és be is aludtam, de meg se mozdultam 1 órán keresztül, így jól elzsibbadtam.Ekkor csörgött a férjem, hogy hogy vagyok, mi újság. Aztán letettük és aludtam tovább. Újabb 1 óra elteltével arra ébredtem, hogy iszonyatosan melegem van, ver a víz, ég a fejem, az arcom. Megmértem a lázamat, és bár ahányszor próbáltam, annyifélét mutattak a digitális hőmérők (2db is van), de szinte mindig 38 fok felett. Na de jó, gondoltam..., de azonnal bergévinek írtam. Mindig ő az első, ha bármi van velem..., de azt hiszem, ez most jó ideig így is marad. Ő persze egyből tudta megint, hogy mit próbáljak meg. Igyak paradicsomlevet, és fél óra múlva mérjem vissza. Hát persze, hogy megint igaza lett! :-) Fél óra elteltével szimpla hőemelkedésem volt, mint az elmúlt napokban, 37-37,2 között. Ezek után bergévi azt javasolta, hogy sose mérjem ébredés után a hőmet. És igaza van!!! Be is voltam takarózva, na meg a hormonok miatt jönnek a hőhullámok. Így tényleg nem csoda, hogy lázasnak éreztem magam, pedig nem voltam az. Szerencsére!!!

A délután így viszonylag nyugodtan telt, de a pihenés még jól esik. Délelőtt próbálkoztam a mosást összekészíteni, amivel addig eljutottam, hogy a feketéket kiválogattam, de kivinni a mosógépig az akkor pont nem ment. Így késő délután lett bekapcsolva a gép. Hamarosan a férjem is haza ért és isteni vacsit dobott össze, miközben én pihengettem.

Kedden reggel megint remegősen ébredtem. Próbáltam teával indítani, hogy ne kelljen gyógyszer, de nem ment. Persze megint írtam bergévinek. Javasolta, hogy akkor most vajas-mézes kenyeret reggelizzek, meg igyak egy tejeskávét. Meg is csináltam, de a habot leettem róla, a többi nem esett jól. Aztán hirtelen elkeseredtem és el kezdtem sírni. Elpanaszoltam bergévinek, de nyugtatott, hogy a hormonok állnak le, azért vagyok ilyen hullámzó. Nem tudom irányítani magam és ez elkeserít. De bergévi szerint ne keseredjek el, mert most a kemo irányít és ezt meg kell tanulnom elfogadni. Hát ez nagyon nehéz... Később azt vettem észre, hogy a szám el kezd kiszáradni. Erre is kaptam ötletet: répa-narancslé, paradicsomlé. Ezek mind segítenek a nyálkahártyát visszaépíteni. Ittam a paradicsomlevet és pár óra múlva már sokkal jobb volt.

Délután 17h-ra volt időpontom a fodrászhoz a paróka miatt. Picit késtünk, mert iszonyú dugó volt, de nem volt gond. Nagyon kedves és aranyos volt a pasi. Kiválasztottuk a jövendőbeli "hajkoronámat", aminek a nagyobbik részét fizeti a biztosító. Persze így sem lesz kétfillér, de mikor kérdezte a fodrász, hogy árban meddig mehetünk el, a férjem rávágta, hogy "egal", vagyis mindegy. Na jó, én azért ezt nem így gondolom, úgyhogy belőttünk egy keretet, aztán majd szombaton kiderül, hogy mennyi a végösszeg. Mert hogy addigra kész is lesz.

Hazafelé a nagylányom kitalálta, hogy úgy enne Burger King-es kaját. Hát arra vettük az irányt, és közben én is rávettem magamat, hogy eszek egy crispy chickent. Sorban állás közben mondtam a nagylányomnak, hogy azért kicsit ideges vagyok miatta, hogy nem okozok e kárt, de bergévi is mindig azt mondja, hogy ilyenkor kell ez!

Haza érve gyorsan bekajáltunk. Nagyon jól esett, de 5 perc múlva el kezdtem szédelegni. A tudatalattim el kezdett dolgozni, mert még a vércukrom is felment majdnem 11-re. Ahhhh..., ez nem kellett volna. Nem azért, mert rosszat csináltam, hanem hogy a szervezetem is így lereagálja a bizonytalanságomat. Bergévi hem győz nyugtatni :-)

Szerdán szokásosan ébredtem ismét. Úgy látszik, ez nem akar változni, de sebaj, majd egyszer. Miután megnyugodtam, reggeliztem, csináltam friss képet magamról. A parókám majdnem olyan fazonú, mint most a hajam. A képek meg egész jók lettek :-)

Egyre jobban vagyok, egyre kevesebbet kell pihennem. Este elmentünk vásárolni, na ott már a vége fele éreztem, hogy lassan jó lenne leülni, de tényleg szuper, hogy így javulok.

Ma pedig eljött az 1 hetes kontroll vérvétel ideje!!!

Át kellett menni a háziorvoshoz, ahova most is a férjem vitt, mert nem akar kimaradni, így nyugodtabb, mert azt mondták a klinikán, hogy ezeket ott vetessem le, aztán majd ők elfaxolják az eredményt. Jövő héten megint ide kell jönni, utána meg jön a következő kemo, azelőtt a klinikán úgyis csinálnak kontrollt. Bízom benne, hogy minden rendben lesz, mert tök jól érzem magam. Az étvágyam meg hatalmas lett, úgyhogy vissza kell fogni magam, mert képes vagyok túlenni magam, aztán meg attól szédelgek.

Tele vagyok energiával, úgyhogy ma egész nap talpon voltam. Főztem fini levest, meg megcsináltam a hetek óta tervezett tejszínes-zöldséges csirkét gluténmentes tésztával. Ami kukoricás, tehát elvileg jó lenne, de a nagylányom szerint mégsem a legjobb, mert az gyors felszívódású, ami nekem most nem jó,mert arra kell figyelnem, hogy a vércukrom ne ugorjon hirtelen, mert akkor tud kajálni a daganat. Most viszont még időben vagyok, még véd a kemo, de akkor legközelebb okosabb leszek és durum tésztát eszek, ha nagyon tészta ehetnékem lenne. Az lassú felszívódású, úgyhogy az mehet.

1 héttel az első kemo után kijelenthetem, hogy szinte újra a régi vagyok! És ami szuper, hogy a daganatom kicsit kisebb lett. Még a férjemnek is mutattam, hátha csak én érzem rosszul, de nem!!! Ő is érzi, hogy tényleg kisebb!!! Szóval hurrá!!! Folytatom a diétámat és a kezeléseket és MEGGYÓGYULOK!!! :-)

 

 

Megosztás a facebookon