Évforduló, amit azért kihagytam volna az életemből...

2017.augusztus 18.

Jeles nap ismét...

Pontosan 1 évvel ezelőtt a mai napon kaptam a kezembe a diagnózist. Máig emlékszem minden pillanatára nem csak annak a napnak, hanem a megelőző pár napra is.

15-én csinálták a biopsziát, 17-én hívtak a klinikáról, hogy másnap be kellene mennem a doktornőhöz megbeszélni a dolgokat. Már akkor egyértelmű volt számomra, hogy az eredmény csak az lehet, ami aztán lett is. Emlékszem, hogy sírtam..., de nem olyan zokogósan, csak úgy simán. Közben meg járt az agyam, gondolkozni próbáltam, aztán vettem egy nagy levegőt, mert a legkisebb lányom a folyosón várt a férjemmel és a kicsi fiammal. És előttük nem törhettem ki, de valahogy nem is akartam. Nem éreztem azt a késztetést, hogy úgy kirobbanjak, mint mondjuk egy filmben szokták ezt eljátszani. Egyszerűen csak sírtam, mert azért én sem vagyok fából és persze, hogy ez nem egy mindennapi jó dolog.

Hittem és bíztam magamban, és persze a remény is bennem volt, hogy tényleg minden jól fog menni. Bíztam az orvosokban és a nővérekben, akik mind azt mondták, hogy abszolút időben vagyok. Amit biztosan tudtam: NEKEM ÉLNEM KELL!!! Más alternatíva nem létezett és nem létezik!

És mi van most?!

Túl vagyok a kemo kezeléseken, a műtéten, a sugarazásokon. Járok 3 hetente Herzeptin infúzióra, 3 havonta szív ultrahangra. Eddig minden a legnagyobb rendben és nagyon bízom benne, hogy ez a továbbiakban is így marad.

Egyébként hétfőn, 14-én voltam sugár kontrollon. ott is minden ok volt. Megkérdezte a doki, hogy van e valami panaszom. De igazából a túlsúlyomon kívül nincs gondom. Az is elindult már lefelé, ahogy ez a mai mérlegelésen is jól látható volt. Lassan ugyan, de haladok. Megkaptam, a következő kontroll időpontját is. :-) 2018. augusztus 16. reggel 9:30. Vicces, hogy már most megbeszéltük ezt :-))

Mi is van még...

Az utóbbi időben egyre több ismerősnél kerül elő ez a betegség az ismeretségi körben és hozzám fordulnak segítségért. Természetesen nagyon szívesen segítek, amiben csak tudok. Szörnyű már az egész helyzet, pláne, hogy ők Magyarországon vannak és sajnos sok jót nem mondanak. Remélem, hogy legalább néhány ötletet tudok nekik adni.

Nem győzök hálálkodni, hogy én itt lehetek, hogy itt vagyok és itt járhatok orvoshoz.

A műtéti területem gyönyörűen be van gyógyulva, de a csomó az még nagyon ott van. Mikor reggel fölkelek, akkor még mindig húzódik kicsit, de amúgy nincs vele gondom. A csomóra meg azt mondták, hogy akár 1 év is lehet, mire teljesen eltűnik, úgyhogy nem vagyok elkésve.

A hajam nagyon érdekes. Szépen nő, de göndörödik. Ha nem is gyűrűkbe kunkorodik, de lelapítani nem lehet. A körmeim a kezemen teljesen rendbe jöttek. Nem volt mindegyikkel baj, de azért kicsit elvált mindegyik a körömágytól és lapjára szét nyílt. A lábaimon már csak a nagylábujjamon csúnyák a körmök, de azt tudjuk, hogy azok nagyon lassan nőnek le, úgyhogy az még legalább 4-5 hónap, mire teljesen rendben lesz. 

A fagyöngy injekciót továbbra is adom magamnak. 1 dobozzal beadok,az 7 ampulla és minden másnap kell 1, majd 2 hét szünet. És így tovább...

A lelkivilágom: tulajdonképp rendben lenne. A férjemmel nem az igazi a dolog, de ezt annyira nem részletezném. Továbbra is betegállományban vagyok, mert a leszázalékolás miatt vissza se tudnék menni a munkahelyemre, bár nem is akarok. Megyünk majd az egyik barátnőmmel a Jobcenterbe érdeklődni. Ő folyékonyan beszéli a nyelvet, úgyhogy eljön és segít nekem. Csinálok ezt-azt, mert ugye mindig több lábon álltam, mindig csináltam több valamit, de szeretném az egészet hivatalossá tenni, hogy még többet kereshessek velük. Ehhez viszont meg kell érdeklődni hivatalos helyeken, hogy mit hogyan tudok csinálni, hogy az jó legyen.

Azért most egy kicsit azt érzem, hogy szét vagyok esve. Hajtom a dolgokat, hogy jó legyen, de lehet, hogy néha túl vállalom magam. Mindegy..., ez vagyok én... De valahol meg élvezem is. Na a férjemnek annyira nem tetszenek a dolgok és ebből van aztán a baj... Hogy mit miért úgy csinálok ahogy, ahhoz neki igen sok köze van, csak ezt nem látja be. Addig meg sosem fogja megérteni sajnos...

Lesz ami lesz, egy a lényeg, hogy mindenki egészséges legyen!!!

A következő Herzeptin infúzió szeptember 8-án lesz. Utána lesz megint egy évforduló... :-)

Megosztás a facebookon