Köszönöm, jól vagyok!!!

2016. november 26.

Túl a 4. kemon most már több, mint egy héttel, gondoltam ideje ismét írni. :-) Szerencsére ezt most sokkal jobban viseltem, mint az előzőt. Tulajdonképp magát a kezelést szinte ugyanúgy, viszont most harmadik napra majdnem teljesen jól voltam és azóta is egyre jobb minden. Pedig "rossz kislány" vagyok, mert megint nem pihenek eleget. És volt a héten 1-2 nap, amikor se enni, se inni nem úgy ittam, ahogy azt bergévi a lelkemre kötötte. De valahogy el voltam havazva. Intéztem ezt-azt, és mivel a férjem nagylánya besegít a törpém felügyeletében, így el tudom intézni a dolgokat, amiket akarok. Na és ugye ilyenkor jön elő, aminek nem szabadna, és amiben régen is hibáztam, hogy ne figyelek oda az evésre és az ivásra. Következmény??? Naná, hogy van... Mikor délután el kezdek szédelegni, és nem tudom eldönteni, hogy most a pánikom jön elő, vagy a kemo miatt van bajom... Persze pár perccel később leesik, hogy "a fenébe..., ma még szinte nem is ettem..."!

Kedves Olvasóm!!! Ezt ne tedd magaddal soha!!! Akkor sem, ha egészséges vagy, de akkor meg pláne, ha esetleg sorstárs vagy, vagy ha egyéb más problémád van. Enni és inni kell!!!

Miután helyre teszem magamban, hogy megint butaságot csináltam, gyorsan bekapkodok valamit, amit éppen érek. A legnagyobb hülyeség!!! 

Szóval a héten sikerült 1-2 ilyen napot összehoznom, de azért megígérem, hogy igyekszem jobban odafigyelni. Bergévi mindig dícsér, hogy mennyire jól és következetesen csinálom a dolgokat. Na ez most kicsit kibillent így 3,5 hónap után, de én is emberből vagyok és mivel én sem vagyok tökéletes, így velem is előfordulhatnak ilyen bakik. Szokásomhoz híven megrázom magam és folytatom a kitűzött utamat.

Sokat gondolkozok azon továbbra is, hogy vajon a Taxolt hogy fogom bírni. Annyira szeretném azt is jól csinálni! Nem csak magam miatt, persze jelen esetben még mindig én vagyok a fontos, de a Család miatt is nagyon szeretném, ha minden úgy menne, mint eddig. 

Letudtam az első 4 EC (Epirubicyn) kemot, ami általánosságban nagyon megviseli az embert, miközben én pár napokat leszámítva tulajdonképp köszöntem, jól voltam! Azért ez "hurrá"!!! :-)

Pénteken itt volt az egyik legjobb barátnőm Magyarországról!!! Annyira örültem neki. Mi most nem tudunk haza menni, amíg túl nem leszek ezen az egészen, de nagyon boldog voltam, hogy most ő is ki tudott jönni. Megnyugodott, hogy tényleg jól vagyok. Szegénykém ő is nagyon aggódott és aggódik értem. Nagyon sokszor sírt az elején. Volt, hogy inkább nem is beszéltünk, mert annyira nehezen viselte. Úgy sajnáltam szegényt, de most hogy látott, talán megnyugszik. Persze a férjemet kérdezte, hogy "csak neki mondom, hogy jól vagyok, vagy valóban jól vagyok?". De szerencsére tényleg JÓL VAGYOK!!! :-)

Fagyöngy injekcióból megint ugyanazt a serie 1-est fogom kapni, mert most addig nem emelnek az erősségen, amíg vannak látható bőrreakciók. Engem nem zavar, de a természetgyógyász dokibácsi ezt jobban tudja. Én csak azt tudom, hogy két naponta szúrkálom a hasamba, amitől már kisebb becsomósodások vannak, viszont a vérképeim és én saját magam, teljesen jól vagyok. Azt hiszem, ez a legfontos

Továbbra is hálás vagyok a sorsnak és mindenkinek, hogy ezt az egészet itt kell végig csinálnom. Bár a Család és a régi barátok messze vannak, de lélekben mindig velem vannak. Viszont ők is tudják, hogy ezeket a dolgokat, amiket itt megkapok most, arra Magyarországon szinte esélyem nem lenne. 

Megosztás a facebookon

Egy szakasznak vége...

2016. november 19.

Üdv itt megint, Kedves Olvasóim! :-)

Előző bejegyzésem óta eltelt pár(10) napban szerencsére túljutottam a nemszeretem napokon. Végülis a gyengeség tartott úgy 1 hétig, de az a fránya puffadás a mindennapok részévé vált. Na ezen még kell majd dolgoznom, hogy ezt is csökkentsem, mert lufipocakkal nem olyan jó jönni-menni, meg elviselni mindent. 

Próbáltam rávenni magam, hogy több folyadékot igyak, mert jobban akartam lenni a 4. kemora, és azt akartam, hogy jobban is viseljem a következő napokat. Az előző kemo után nagyon nem voltam kibékülve magammal. Az nem én voltam... Persze, tudom... a kemo... Most ő irányít..., ezt bergévi mindig elmondja. De akkor is! Engem ne irányítson már senki...!!! Na ezek szépséges gondolatok, de talán jobban járnék, ha végre ezt is megtanulnám elfogadni... Csak hát nagyon nehéz...

Mindenesetre csütörtökön, 17-én megint újult erővel mentem a kemora. Eredetileg taxival mentem volna egyedül, de Kata barátnőm pár napja bejelentkezett, és mivel éppen ráért, volt olyan drága és eljött velem, bevitt kocsival, majd utána haza is hozott.

Szokásos bejelentkezés, mérleg.... Aaaaaaaa.....!!! Ordítani és bőgni tudnék, mikor meglátom a kijelzőt. A remek étvágyamnak köszönhetően visszaszedtem a korábban leadott kilókat. Persze ennek a nővérek és sz orvosok inkább kifejezetten örülnek, mert hogy ez a kezelés többnyire padlóra vágja a betegeket, rosszul vannak, fogynak... Na nálam ilyen gond nincs, mert jobb étvágyam van, mint korábban. Lesz mit ledolgoznom majd, ha túl leszek ezen az egészen. Nővérke szerint a gyógyszer, amit kapok a "málnaszörpön" kívül, az okozhat ilyen tüneteket, de inkább ez legyen szerintük. Én meg sokat úgysem tehetek. Legalábbis most nem fogyózhatok, úgyhogy max. oda kell figyelnem jobban.

Doktornőtől megkaptam az új receptjeimet. A 4. kemo az utolsó, amit az EC-ből kaptam. Lezárult egy szakasz, ami igen hatásos kezelésnek bizonyult, szerencsére!!! Legközelebb megint kell mennem kontroll uh-ra, aztán kezdődik a kemo második szakasza a Taxollal.

Kicsit csúszásban voltunk a kezeléssel, de végül időben végeztünk, mert Katának mennie kellett a lányáért. Izgultam, de csak sikerült időben odaérni. 

A kezelés most is simán zajlott. Ettem-ittam, rágcsáltam, ahogy bergévitől tanultam. Még hazafelé is jól voltam, de aztán itthon nagyon gyorsan el kezdett húzni a fejem. Mivel a törpémre vigyáz a férjem lánya, így nyugodtan lefeküdhettem a szokásos 2 órámra aludni. Utána kelni kell mindig, mert be kell vennem a vesémre a gyógyszert. Ébredés után a fejem még rosszabb lett és még a gyomrom is el kezdett megint fájni. Múltkor nem kellett bevennem a gyógyszert, amit korábban felírt a doktornő, de most használtam. A férjem nem sokkal később haza ért, és mivel levest szerettem volna enni, így leugrott a boltba, vett néhány hozzávalót, aztán gyorsan összeütötte nekem a levest. Nagyon jól esett, és estére egész jól lettem.

Pénteken reggel megint jól voltam, aminek kifejezetten örültem. Persze azért pihentem, feküdtem, mert a kicsire van aki figyel szerencsére. Nagy segítség most a férjem lánya. Bár a biztosítóval még nem tudtuk lezongorázni, hogy ő legyen a Haushaltshilfe, azért csak megoldjuk valahogy. 

Mivel egész sokat tudtam és tudok pihenni, így egész jól érzem magam. Persze sokat ilyenkor még nem jó állni, mert lever a víz, vagy épp azt érzem, hogy ég a fejem, de klasszisokkal jobb a helyzet egyelőre, mint s múltkori kezelés után. Még főzni is besegítettem, bár a boltból haza érve lefeküdtem kicsit, majd aludtam vagy 2,5 órát.

Éjjel befejeztem a kicsi fiam minionos párnáját. Cuki lett :-) Persze ezek után még rendelést is adtak, úgyhogy dolgozhatok tobább. Kell még egy-két figurát vagy figurás párnát csinálnom.

Megosztás a facebookon

Amikor nem én irányítom magamat...

2016. november 8.

Múlt héten ilyenkor írtam, hogy nem kell nyugtató, milyen szuper... Na ez sem tartott sokáig, de csak mert már begőzöltem, hogy még mindig nem vagyok a régi.

Szerdán a férjem újra dolgozni ment a "kényszerszabi" után. Már nagyon várta, kezdett besokallni az itthonléttől. Anyukám is aznap este indult viasza Magyarországra, úgyhogy volt miért kavarognia a fejemnek. Naná, hogy ez csütörtökre ki is ütközött. Se szó se beszéd, beindult a pánikom. Lezsibbadtam, szédelegtem, vert a szivem ezerrel. A vérnyomásom 155/95 volt, úgyhogy jöhetett a nyugi bogyó. Aztán hívtam Zsuzsit, hogy nyugtasson meg, ez "normális". Beszélgettünk vagy 10-15 percet, és a végére ugyanazt hoztuk ki a dologból, amire én is tippeltem: elhúzódó gyengeségem mögött minden ott volt, ami csak lehetett. Sokkal kevesebbet ittam, mert undorodtam a víztől, itt volt a család, én pedig nem tudtam rendes házigazda lenni, plusz a férjem is kezdett az új munkahelyén és még a náthám is... Nem csoda, hogy nem úgy javulok, ahogy szerettem volna. Na ezeket a napokat nagyon nem szeretem... Én jól akarok lenni pikk-pakk. Persze bergévi is mindig türelemre int és mindig dícsér, hogy milyen szuperül viselem. Pedig ilyenkor nem ezt gondolom. De mindig tud valami olyat mondani, amivel jobbnak látom a dolgokat.

Péntekre azért már jobb lett a helyzet, szombaton meg már képes voltam talpon maradni egész nap. Reggel megérkezett a férjem lánya is, úgyhogy mostantól ő fog besegíteni, amikor szükséges. Délután elugrottunk a nagyfiamhoz, ahol sikeresen belenyúltam az egyik legélesebb késébe. Azóta eltelt 3 teljes nap és a vágás még mindig nem gyógyult be. Komolyan durva, hogy a kemonak ilyen mellékhatása is van, hogy a sebek nem gyógyulnak. Én..., aki a császár után már másnapra összeforrt hasi vágással jött-ment... Most meg egy kicsi vágás az ujjamon és nem forr össze a sebszél... Azt hiszem, ezeket az apróságokat nehezebben viselem. Hülyeség nem???

Tegnap el kezdtem olvasgatni a neten a következő típusú kemoval kapcsolatban. Az EC-ből még 1-et kapok, aztán jön a Taxol. Bergévi szerint azt jobban fogom viselni. A neten meg rosszabbakat olvastam. A végén inkább abbahagytam, mert éreztem, hogy kezdek agyalni miatta, és az érzéseim inkább aggódásba csaptak át. Azt meg nagyon nem szabadna, de legalábbis mellőzni kéne. 

A fagyöngy injekcióknak már végre vannak látható és érezhető reakciós tünetei, aminek a doki ma kifejezetten örült, mikor kontroll vérvételen voltam. Bízom benne, hogy a hatása is ugyanígy meg lesz.

A puffadásom annyit javult, hogy a gyomrom már kimarad..., már "csak" a hasam puffad. Apró örömök az Életben :-)

 

Megosztás a facebookon

Meglepetés biopszia...

2016. november 1.

5 nappal a 3. kemo után most már "illik" írnom valamit :-) Hogy is volt, mint is volt... Na és mi volt utána...

Múlt héten csütörtökön, 27-én ismét eljött a kemo napja. Aznapra volt időpontom egy kontroll ultrahangra is, mert mióta elkezdtük a kezeléseket, még nem néztek rá a daganatra. Persze emiatt különösebben nem aggódtam, mert olyan rohamtempóban zsugorodott, hogy inkább csak örültem a javulásnak. Elsőként mentem az ultrahangra, de ott a magyarul beszélő asszisztens hölgy mondta, hogy először inkább menjek a vérvételre, azt dobjam be a laborba, aztán menjek az ultrahangra, addig is elkészül a laboreredmény. Így tehát mentem a kemos részlegre bejelentkezni a szokásos módon. A súlyom..., aaaaaaa... Most, hogy a férjem itthon volt velem és többet tudtam pihenni, na ez mindjárt meglátszott... Hopp vissza 2,5 kiló. Aminek persze a nővérek meg az orvosok örülnek, én már annál kevésbé. De sebaj, majd javítok a helyzeten. Utána ismét megkaptam az aznapi tűmet, lekapták a vért, aztán mehettem a laborba, majd vissza az ultrahangra. Gyorsan be is hívott a doktornő, aztán vizsgált... És..., először csak pislogott és alig tudott megszólalni. Aztán csak azt mondogatta, hogy ez milyen szuper és nagyon jó, és hogy mennyire gyorsan reagált a kezelésre... Miután kész voltam, irány vissza a kemora. Ott vártam egy kis ideig, majd jött a nővérke, hogy menjek már vissza az ambulanciára, mert hát kellene gyorsan egy clip-et (mintát) venni. Először csak néztem ki a fejemből, mert nem nagyon értettem, aztán persze leesett... Úgyhogy ismét vissza az ambulanciára... Doktornő mosolygott, mondta, hogy elnézést, de gyorsan kéne egy kis biopszia, mert hogy annyira gyorsan zsugorodik a daganat, hogy fennáll a lehetősége, mire legközelebb jövök, már nem tudnak mintát venni. A menet ugyanaz volt, mint amikor az első biopsziát csinálták, csak most egy csippentés volt. De ez kellett, mert majd ha lesz a műtét, akkor össze tudják hasonlítani a szöveteket.

Az újabb biopszia után visszabattyogtam és mehettem is be az onkológus doktornőhöz. Minden kemo előtt van egy rövid beszélgetés, hogy az előző kezelés után mi volt velem, hogy éreztem magam és hogy van e szükségem valamire. Mivel az előző után kicsit jobban fájt a gyomrom, így arra írt fel gyógyszert. Amúgy örülnek, hogy különösebben nincs problémám. Na ennek én is! :-)

Beszélgetés után odaadtam a nővérkének a kis gyógyszeres pakkomat, abból megkaptam a gyógyszert a gyomromra, aztán mehettem is a megszokott helyemre. Minden a szokásos módon zajlott, ettem-ittam, de most semmi különösebb rossz érzésem nem volt. Mondjuk elég volt, hogy kicsit náthás voltam és nem győztem fújni az orromat. De a szédelgés vagy a fejemet feszegető érzés most elmaradt. A vége felé éreztem, hogy kezdek álmosodni, de ennyi. Úgyhogy miután haza értünk, le is feküdtem, és aludtam egy 2 órát szokás szerint.

A következő napokban jobban le voltam gyengülve, mint eddig bármikor. Talán az amúgy is meglévő náthám miatt, na meg hogy mégis csak a 3. kezelés. Bergévi anno elmondta, hogy egymásra rakódnak, úgyhogy ez simán belefér szerintem. Sokkal többször volt hőhullámom, sokkal többet feküdtem, de a gyomorfájás pl. elmaradt. Most a puffadás van porondon. Néha akkora a hasam, mint egy 5-6 hónapos kismamának. Aztán ha sikerül a levegőnek kijönnie, akkor minden a régi.

Közben szombat reggel megérkezett az Anyukám és a nagylányom is a barátjával. Igyekeztem összeszedni magam, dehát ez most nem az az időszak. Anyukám többször elpityeregte magát, mert hát mégis csak a gyereke beteg... De a lányom és a család amúgy jókat poénkodik a kopi fejemen. De nem bánom, mivel amúgy ezt is próbálom lazán kezelni. A főzés és szinte minden más a férjemre és mindenki másra hárult. Sajnos most nem voltam a legjobb házigazda, de ez ellen most nem nagyon tehettem. Muszáj volt sűrűn leülnöm, lefeküdnöm.

Tegnap este a lányomék indultak vissza, úgyhogy őket kivittük a férjemmel a buszhoz. Akkor épp szerencsére volt erőm. De ma még mindig tartott ez a hol gyenge vagyok, hol jól vagyok. Pedig már visszarázódhatnék! Eddig még sosem voltam így. Úgy látszik, hogy a náthám nem tett jót. Pedig a laborom nagyon jó volt. Na meg az időjárás is szórakozik. Viszont nyugtatót most egyáltalán nem kellett bevennem. Úgyhogy remélem, hogy ezen a téren is javulok.

Megosztás a facebookon

Két hét tömören

2016. október 24.

Megint eltelt két hét, hogy írtam írtoljára. Na nem azért mert baj volt, hanem mert tulajdonképp minden ok volt. Nem voltam rosszul, nem voltam gyenge, hanem teljesen jól voltam és vagyok.

7-én ugye voltunk Zsuzsival egy orvosnál, aki nem csak hagyományos orvos, mint belgyógyász, aneszteziológus és sürgősségi orvos, hanem természetgyógyász is. Megbeszéltük a fagyöngy terápiát, amit 11-én kedden el is kezdtem. Szerencsére nekem nem okoz gondot magamnak beadni az injekciót, úgyhogy emiatt nem kell külön a rendelőbe járnom. Itthon kell kétnaponta beadnom, hétvégén pedig szünet. Alapjáraton hétfő-szerda-péntek az injekció napja, de most hétfőn este érkezett csak meg a gyógyszertárba, és mivel ezt reggel kell beadni, így kedden kezdtem. Lement az első hét, azóta a normál napokon adom be. Semmi extra, ez egy subkután injekció, amit a has bőre alá kell beszúrni. Pici és vékony a tű, úgyhogy még vérezni sem szokott a beadás helye. Vagy csak nagyon jól csinálom. :-D 

Na jó, ez vicc volt. :-) A doki elmondása szerint és a leírás szerint valamilyen reakciós tünetet mindenképp produkál az injekció. Na ez nálam az első 4-nél semmilyen formában nem mutatkozott meg. Az injekció hatóanyag tartalma a nagyon minimálistól kezdődik. 3 fajta erősség van, 0-1-2 van a dobozokra írva, és a "0"-val kezdődik. Egy dobozon belül is több fajta az erősség, ami fokozatossn emelkedik. A 7 ampulla úgy néz ki, hogy 2x0,01, 2x0,1 és 3x1mg-os. No nekem csak az 1mg-osnál lett egy kicsi halvány piros foltom. Lehet, hogy túl van erősítve a szervezetem, de az is igaz, hogy soha semmire nem voltam allergiás. Én azt mondom, hogy inkább maradjon is így. És mivel ezt a nagyon gyengétől kell fokozatosan emelni az egyre erősebb felé, így a szervezetem is tud alkalmazkodni. Most, amikor írok, reggel van, és majd később úgyis megyek a dokihoz, mert elfogy az első doboz és mert hetente járok oda is vérvételre. Kiváncsi leszek, hogy mit fog mondani. Remélem meg is fogom érteni, mert ma Zsuzsi nem lesz velem.

Az elmúlt 2 hétben a háziorvosnál is voltam 2x kontroll vérvételen. A múlt heti eredményt nem tudom, nem telefonáltam miatta, de az előző, ami a kemo utáni 1 hetes kontroll volt, az nagyon szuper lett. A leukocyta eredményem 3,9 lett, ami azért szuper, mert 4-től már a normál keretbe tartozik az eredmény. Szerintem ez nagyon jó. De az is biztos, hogy most nagyon sokat tudok pihenni, mert a férjem itthon van "kényszerszabadságon". Konkrétan a volt munkahelyéről kirúgták, de mivel betegállományban volt, így közben pert indítottunk a volt munkáltatója ellen.

Terveztük, hogy ő marad itthon velem mint "Haushaltshilfe" (háztartási kisegítő), de a biztosítónak vagy munkaszerződés kell, vagy a munkaügyiből a papír. Viszont időközben lett új munkahelye, 1-jén(2-án, mert 1-je ünnep nap) kezd is, úgyhogy ezt el is vetettük, így 5-én elvileg jön a lánya, és talán ő fog besegíteni a kicsire figyelni. A lényeg, hogy valaki kell, mert ennyit számít, hogy tudok pihenni. Konkrétan teljesen jól vagyok és ez szinte mindennél fontosabb most. Így tudunk haladni rendesen a kezelésekkel a terv szerint. Márpedig szeretnék túl lenni rajta, amilyen hamar csak lehet. Viszont még nagyon az elején vagyunk, úgyhogy előre nem tudhatjuk, mikor mi hogyan alakul. Persze reméljük a legjobbakat, én pedig igyekszem mindent elkövetni, hogy az előzetes tervet tartani tudjuk.

A férjem rengeteget segít. Konkrétan szinte mindent Ő csinál, amit eddig én. Na jó, a mosást többnyire én rendezem. Ő azt abban a pár napban csinálja, amikor közvetlen a kemo után vagyok és legyengülök a kezeléstől. De a főzést, a pakolászást többnyire ő csinálja, így estére jól el is fárad minden nap. :-) Azért látom rajta, hogy nem nagyon bír itthon lenni. Menne már dolgozni. Úgyhogy remélem a továbbiakban is így viselek mindent, mert akkor nyugodtan tud dolgozni.

A hajam érdekes. Még nem hullott ki teljesen, meg még kicsit növöget is ami még meg van, úgyhogy jól szúrkál. De fokozatosan kipotyog, és most már a szemöldököm is elkezdte. Még nem látványos, de már ritkább, úgyhogy lassan azt is rajzolgatni kell.

A daganat: jelenleg ott tart, hogy keresni kell a picike csomót, ami még kitapintható, mert hogy annyira picike már. El is gondolkoztam, hogy akkor vajon a további 14 kemo mit fog csinálni, mert többen kérdezték is, hogy esetleg így hamarabb tudnak e műteni. Bergévit kérdeztem természetesen, és azt mondta, hogy mivel ilyenkor kúrák vannak, azt végig kell csinálni. Mert ugye lehetnek alvó sejtek, lehetnek leszakadt sejtek, és azokat is meg kell állítani, redukálni. Szóval ezt van most. 

27-én csütörtökön lesz a következő kemo, előtte kontroll uh. Már nagyon várom és nagyon kiváncsi vagyok az orvos reakciójára. :-)

Megosztás a facebookon

2. kemo előtti és utáni pár nap...

2016. október 10.

Pontosan 1 hete nem írtam, aminek különösebb oka nincsen, csak megéltem a mindennapokat. Hétfőtől csütörtökig semmi extra nem történt. Sokat pihentem, hogy a szervezetem tudjon regenerálódni, mert ugye előző héten elég pocsék lett a laboreredményem, feltehetőleg a kevés pihenés miatt. Márpedig ha azt akarom, hogy minden a tervek szerint haladjon, akkor erre oda kell figyelnem, mese nincs. Ezt belátva a férjem is pihenésre parancsolt, úgyhogy most ő ugrál körülöttem, mivel itthon van velem. Nem ez volt a terv, de rá lett "kényszerítve" egy azonnali felmondás miatt. Na ennek még biztos lesz következménye, de tudjuk, hogy véletlenek nincsenek. 

Szerdán már volt bennem némi drukk, mert most bergévi nem volt velünk, de igyekeztem mindent átgondolni, feleleveníteni, amit az előző kezelésnél csináltunk. Húst nem ettem, mert bergévi tapasztalata szerint akkor jobban viseljük a kezelést. Én pedig nagyon hallgatok rá, mert eddig is hihetetlenül sokat segített. 

Csütörtökön reggel 8:45-re kellett mennünk. Sikerült időben érkeznünk, rögtön mentem vérvételre, amivel gyorsan leszaladtunk a laborba. Aztán mentem is vissza rögtön a doktornőhöz. Beszélgetésünk alatt meg is érkezett az eredmény. És hurrá!!! 2,7 lett a leukocyta eredményem, úgyhogy kaphattam a következő kemot.

A menet szinte ugyanaz volt, csak egy pici eltérés volt. A mostani nővérke az előkészítő infúzió után folyamatosra kötötte be a fiziológiás sóoldatot és nem szakaszonként adagolták. Az előkészítőnél most nem éreztem azt az instabil, szédelgős érzést, mint az első alkalommal. Viszont az 1 órás tasaknál szinte folyamatosan feszítgetett a fejem és folyamatosan be akart dugulni a fülem. Fájni semmi nem fájt, csak ez a minimális kellemetlenség volt. A fiz.só picit hamarabb lejárt, mint az utolsó gyógyszeres infúzióm, ráadásul a porthot se mosták úgy át, úgyhogy emiatt két napig paráztam. Végül Zsuzsi felhívta nekem a klinikát, de megnyugtattak, hogy ezt hol így, hol úgy csinálják, de ha pirosodik, duzzad, fáj, akkor azonnal menjek. Asszem ez is a szakmai ártalom része.

Kezelés után még beugrottunk szokásosan a Nettoba, de már akkor kezdtem azt érezni, hogy álmosodok. Nem is kellett sok hozzá, mert nem sokkal azután, hogy haza értünk, kezdetem nagyon elfáradni. Kb. 2 órával a kezelés után ki is dőltem. Furcsa volt az első kezeléshez képest, mert ugye akkor még aznap és másnap teljesen jól voltam. Hát ez most másképp lett. Átaludtam szinte a délutánt, aztán még a péntek délelőttöt is. Délutánra kicsit összeszedtem magam, mert be kellett menni a biztosítóba, meg Zsuzsival mentünk egy dokihoz, aki a fagyöngy terápiával is foglalkozik. Ezt sokan dícsérik, csak sajnos Magyarországon kevés ember jut hozzá. Hálás vagyok a sorsnak, hogy én itt vagyok, mert itt nem csak hogy hozzájutok, de még államilag támogatják is.

Ha valakit érdekel: http://www.informed.hu/eletmod/wellness/fito/?article_hid=25054&utm_source=Viber&utm_medium=Chat&utm_campaign=Private

Szombaton viszonylag jól voltam, de azért sokat pihentem. Drága férjem intézi a főzést és a többit, hogy én pihenni tudjak. Aztán vasárnapra megint kidőltem, ráadásul jött a gyomor- és bélfájdalom. Esküszöm, az egészben ez a legrosszabb. Pénteken ezt mondtam a dokinak is. Bár még ez is az elviselhető kategóriába tartozik, mert fájdalomcsillapító még nem kellett miatta. A hőemelkedés és a hol megfagyok, hol meggyulladok érzés is rövidebb ideig tartott. 

Ma délelőtt még folytatódott a nyűglődésem, pont mint múltkor. Szinte ugyanaz, csak 1 nappal tolódott, na meg most aznap is és a következő nap délelőtt is kidőltem. Ettől függetlenül összességében szerintem jobban viseltem a 2. kezelést. Nem kell a napi fél szem nyugtató és nem fáj a fejem sem, hogy kellene miatta fájdalomcsillapító.

A daganat pedig: ahogy ránézek meg megtapogatom, leginkább a döbbenet jellemez. Olyan szinten összezsugorodott már, hogy kívülről szinte nem is látszódik, tapintásra meg lassan ugyanakkora, mint mikor felfedeztem. Az első kemo előtt olyan tempóban növekedett, hogy engem is megrémített. Szerencsére nagyon úgy tűnik, hogy a kezelés "betalált", ezt bergévi mondta így, és a dokik is ebben bíztak, mikor a kivizsgálásom volt. 27-én kell kontroll uh-ra mennem a következő kemo előtt, de szerintem az eredmény minden várakozáson túl tesz. Persze ennek örülünk nagyon!!! :-)

Megosztás a facebookon